Boldogságos denevérszárny
Játék határok nélkül?
– Nem tudom hogyan, de én már nem játékra vágyom …
– Az játék, amikor azon jár az eszem, hogy milyen jó lenne, ha most a talpam alatt lennél? Én már ezt nem igazán tartom játéknak …
– Nekem a vágyam lett. Ez komoly függőség alá vonás. A rabszolgád, tárgyad leszek.
– Van valami kötés köztünk. És most ne nyissunk arról vitát, hogy ezt ki csinálta, mert úgysem tudjuk meg soha. Még az is lehet, hogy a Sors döntött igy. Én épp annyira függök tőled, mint te éntőlem. Szépen kézenfogva battyogunk a függőség felé … egymástól.
– Igen.
– És vagy nem tudunk, vagy nem is akarunk tenni ellene .. vagy mindkettő.
– Akkor Te is vágysz arra hogy rabszolgáddá csupaszítsd az akaratomat és felhasználj.
– Vágyok arra, hogy az enyém légy. A szolgálatomra légy. Vagy a szórakoztatásomra. Vagy épp beszélgetőtársnak, ha úgy kivánom. Vagy lábtartónak. Ilyesmik … Röhej.
A beszélgetés fiktív, mint mindig. Csak elmélkedés.
Meddig játék egy ilyen kapcsolat? Hol van benne a határ? Hol lesz benne a határ?
Jóllakott óvodások
A Boszorkány megigazította nyoszolyáján a kopott derékaljat. „Istenem, milyen édes volt. Mint egy jóllakott óvodás” – somolygott magában.
Nem tudta, hogy közben az ő arca is olyan …
És ez most nem játék
Foglalj helyet. Azt mondtad, hogy ma nem a Nőhöz szeretnél jönni, hanem a Dominához. Természetesen ez az egyetlen kérés az, amit respektálok.
Itt most két személy van jelen. Egy Úr és egy szolga. Nem Úrnőt mondtam, mert ebben a funkcióban lényegtelen a nemünk. Csak a funkciónk számit. Teljesen mindegy, hogy ki a nő, ki a férfi, nem lényeg. Ennek értelmében egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy neked lesz-e erekciód, vagy akár orgazmusod. Ha lesz, lesz, ha nem, nem. Számomra teljesen lényegtelen. Itt most nem férfi vagy, én nem vagyok nő, Én Úr vagyok, te meg egy szolga.
Kizárólag azért vagy itt, hogy az Én szórakoztatásomat szolgáld.
És ez most nem játék.
Minden csak nézőpont kérdése?
Mai fikcióm:
– Milyen érzés egy nyilvános parkban szőnyeggé aláznod engem?
– Milyen érzés neked, ha egy nyilvános parkban felemellek Magamhoz és egy ideig az Úrnő szőnyege lehetsz? Ez nem alázás, kedves. Hanem ajándék.
Mai mese tanulsággal
A Boszorkány még üldögélt egy kicsit a mohos fa odvába vájt kunyhójában. Élvezte a bársonyfekete éjszakát, a hajnali madarak gyenge csippanásait. A zöldbékán elmélkedett. Ha képes lesz belőle királyfit nevelni, az maga lesz a csoda … Hiába Boszorkány már vagy ezer éve, ennek a rusnya békának nem lesz elég egy csók, hogy átváltozzon. Néha az jut róla az eszébe: ez a béka egy borzalom …
Ma este is … Ott ült a Boszorkány tenyerén, kidüllesztette a mellét, hogy nagyobbnak, valakinek látsszék … És nyomta, nyomta a sódert. No, csináljunk vele valamit, mert különben képes lyukat vartyogni az oldalamba …
„Jól megmosolyoglak magamban. Úgy próbálod elővezetni a kis perverz ötleteidet, amit szeretnél megélni, hogy megpróbálsz úgy csinálni, mintha ezt valami kihivásnak vagy ajándéknak kéne tekintenem. Noha semmi mást nem szolgálnak, mint a te élvezetedet. Ráadásul magadban tökéletesen tudod, hogy minden gond nélkül meg tudnám tenni. Hiszen Boszorkány vagyok.
Pedig sokkal egyenesebb lenne, ha szépen megkérnél, például igy: „Kedves Boszorkány Úrnőm, nagyon szeretnék bizonyos dolgokat megélni Veled. Remélhetem, hogy kegyes leszel és megteszed?”
A viselkedéseddel még komoly problémák vannak, rusnyabéka. Leginkább abban szorulsz nevelésre, hogyan kell egy békának tisztelettel (és persze okosan) a Boszorkányával beszélnie. Ezt lesz neked a legnehezebb megtanulni ….”
Boldogságos denevérszárny … Lehet, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam – morfondírozott magában. – Miért nem kerestem egy könnyebb természetű békát magamnak? Hiszen annyian ugrálnak itt, hogy néha lépni sem lehet tőlük …
Miért? – tette fel magának már nevetve a kérdést. És még nagyobb nevetéssel meg is válaszolta – Hát mert szeretem a kihívásokat.
—————
– Boldog ember Ön?
– Mindig azt szoktam erre mondani, hogy a harmonikus elégedetlenség állapotában vagyok. És azt hiszem, hogy ez az optimális állapot, hogy egy kicsit harmóniában legyek azért, miközben látom a világ ellentmondásait. És néha úgy is érzem, hogy ezek közül némelyek megoldhatatlanok. És nincs feloldozás, legalábbis még egy ideig, amig élek.
/Bródy János 2016./
Volt egy lány. A huszas éveiben érezte, hogy vágyai vannak. Eldöntötte, hogy feleség lesz.
Megfőzött néha egy ebédet, kimosott pár ruhát, elmentek moziba. Ez tetszett neki.
Na – gondolta – ez a feleség-ség. Ezt bármikor meg tudom csinálni.
Meg is csinálta. Elég sokszor.
Aztán megöregedett. Feleség-ség hiányában jobb lett a tartása, nagyobb a büszkesége. És olyan tüzet látott a szemében, ha tükörbe nézett, ami feleségként soha nem volt benne.
Rájött, hogy a feleség-ség soha nem volt nekivaló.
A valóságommal bármi egyezés egyáltalán nem a véletlen műve.
Boszorkány-mesék
Ült előtte a padlón és csillogó szemmel nézett rá. Most nem a tenyerén, mert nem kell elkényeztetni. Úgyis túl nagy a vartyogója néha.
„Miért nem kutyát tartasz inkább? Szeretnéd, ha a kutyusod lennék?”
„Nem. Nem akarom, hogy kutya légy.”
„Miért jobb a béka?”
„A béka különleges. Kutyája mindenkinek lehet. De békája nem. Igen, a béka különleges és ritka. És egy Boszorkányhoz sokkal jobban illik, hogy békája legyen, mint kutyája.”
Ha legközelebb azt kérdezi meg, hogy miért nem elefánt, esküszöm magamnak, hogy felrúgom. Vagy falhoz vágom. Vagy levest főzök belőle.
Vagy néma kacsává varázsolom. Az sem rossz.
Régesrégen, egy másik galaxisban egyszer én is lepkének éreztem magamat.
Az is voltam. Örültem és szárnyaltam szabadon.
Közben úgy megrészegített a lepke-lét boldogsága, hogy nem számoltam egy dologgal.
A lepke-lét a biológiában egy lény
harmadik,
utolsó
és legrövidebb életszakasza.
– Azt mondod, már teljesen beuraltál és akkor használsz, amikor csak akarsz?
– Én azt mondtam, hogy nem te dirigálsz. Én vagyok a főnök.
– Ezt egy éve még nem engedtem volna meg neked, de már élvezem.
– Tudod, hogy meglehetősen toleráns főnök vagyok és igyekszem figyelembe venni az igényeidet. Azaz jó főnök vagyok.
– Már nem sok igényem van. Szerintem már fontosabb, hogy neked jó legyen.
Önzés és/vagy önzetlenség …
A példa szexmentes … Mondhatni, hogy „vegytiszta” D/s.
add magad
hogy használjalak
hogy öszintén
önző legyek
és ne hazudjak
semmi olyat
hogy én mindig
jó ember leszek
add magad
hogy néha
szégyen nélkül
gonosz legyek
add magad
hogy öleljelek
közben
húsodat tépjem
add magad
hogy végre
ne könnyekkel
a szememben
hanem mosollyal
az arcomon
boldog legyek
add magad
hogy szabad legyél
és szabad legyek