tegnap este 22 óra előtt 10 perccel hirtelen történt valami. azt éreztem, hogy boldog vagyok. ok nélkül, minden nélkül, csak úgy simán egyszerűen boldog. mint régen. amikor nagy becsben tartottam a boldogság óráit

most még csak percek voltak. de lesznek majd órák belőle
aztán napok is

most 15 óra lesz 10 perc múlva. jelenleg nem boldog vagyok, de nem is boldogtalan, hanem álmos. már délelőtt elhatároztam, hogy ezt a napot szivesen az alvásnak szentelem, ha úgy határoz a szervezetem. még akkor sem bánom, ha olyan baromságot fogok álmodni, mint hajnalban

a jövendő C-né és C úgy határoztak, hogy összeházasodnak. ezért a jövendő C-né regisztrált valahová, hogy ott blogokat irjon. és azon keresztül adja tudtomra a boldog hírt. nem jött össze neki, mert én már erről a tervezett esküvőről korábban egy újságban olvastam. akkor, amikor meginterjúvolták az egyik koszorúslányt, aki korábban C szeretője volt évekig és a jövendő C-né tudott róla.

micsoda marhaság

az álomban előkerült egy röpke időre C is, hogy személyesen mondja el nekem a nagy hírt. vajon miért? neki is megmondtam, hogy el van maradva egy fejezettel, mert már tudom az újságból. a nők kacsapicsa szájúak. sok boldogságot kivántam és még hozátettem, hogy ez az ötlet korábban is időszerű lett volna, még mielőtt fel nem nőnek a gyerekek

fél 4 előtt 5 perccel megint boldog lettem. kifejezetten jó érzés.