Olvasni kezdtem azt a megosztást (?), inkább cikk az már. Közben kicsit meg is döbbentem … Mert ez volt bennem: Teljesen olyan, mintha én írtam volna, bármilyen témáról. Szégyen, nem szégyen, először azt hittem, hogy egy olyan megosztás, amit átvett valahonnan.

Nem. Saját maga írta. Fogalmazás ötös. A helyesírás is. A mondatszerkesztések is. A tartalommal meg maximálisan egyetértek. A felépítése tökéletes. Megdicséri azt, amit lehet, majd ezután sorolja fel a negatívumokat, azt is udvariasan, nem földbe döngölve.

Asszertíven.

Évtizedek óta a munkám része az érthető, világos kommunikáció, és a hozzátartozó fogalmazási készség. Ha egy ilyen téma kerülne elém, biztos, hogy nem írtam volna meg jobban.

Soha nem tanítottam otthon fogalmazni. Csak beszélgettünk. De ha viták voltak köztünk, akkor igyekeztem nem lesöpörni, hanem érthetően és ésszel érvelni. Általában sikerült is, bár természetesen én is eljutottam néha odáig, hogy „na most már fejezzük be, mert elegem van.” Emberből vagyok én is, nem mindig a tolerancia üvölt ki belőlem a magas C-én, ki lehet hozni a sodromból.

Amikor megkérdeztem tőle, hogy na milyen volt a buli, töményen válaszolt, egy szóval És most lett belőle egy kulturált hangvételű írás.

Büszke vagyok rá. Az én gyerekem.