A minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki felvetette, hogy nem gondoltam még rá, hogy coming out-oljak? Úgy igazán. Itt a Pixin.

Mert az volt a véleménye, hogy talán akkor a tapasztalataim segíthetnének pár embernek és mások meg talán jobban megértenének, hogy időnként mi motivál engem bizonyos dolgokban.

Azóta ezen gondolkodom. És arra jutottam, hogy ennek a coming out-nak nem most van az ideje. Talán soha nem is lesz.

nem kéretem magam.
és igen, sokan megértenék (?), hogy például miért gyűlölöm én a csicska szót és miért viszolygok a másokat gátlástalamul kihasználóktól.
azt is, hogy miért féltem magamban a fiatalokat ettől a játéktól. miért féltek tök idegen embereket a fölösleges testi és lelki sérülésektől, amik nem gyógyulnak hegek nélkül.
miért féltek másokat a túlzásba vitt hedonizmustól, ami lényegében abból áll, hogy jééé, ezt még nem csináltam, miért ne próbálnánk ki.

amikor vége lett az aktiv dolgozó időmnek, sokat töpregtem ezeken. volt időm rá. vajon meddig tart a nil nocere eskű hatása?
ki tudja, hogy ismeretlenül kinek ártok vagy kinek használok a ‘kéretlen’ felvilágosításommal? mert én ezt képtelen vagyok innen a konyhámból felmérni.
eszembe jut az a sok nő, aki olvasta a blogposztjaimat és jöttek a visszajelzések, hogy azok hatására indultak el a szubmisszió útján.
vajon hol járnak most rajta?
szerencsésnek vagy szerencsétlennek tartják magukat, hogy megismerkedtek a bdsm-mel?

a net névtelensége … nagyon sokat olvastam már róla.
a neten leírt szavaink … hát szerintem azokért is felelősséggel tartozunk.
de talán a nem leírtakért is.

lehet, hogy soha nem fogom tudni eldönteni, hogy melyik a nagyobb felelősség.