Ego, süti, barátság, szerencse
2010-12-28 04:17 kedd

Hogy is van az a játék??? Itt ez a négy szó, irj valamit, egy sztorit, egy karcolatot, valamit, de benne legyen ez a négy szó.

Nosza!!!

Miután hülyére röhögtük magunkat és már mennék aludni, előtte húztam egy szerencse sütit a Frászbúkon. Mindjárt mutatom. Csak még előtte elmesélem, hogy épp kellemes és szokásos beszélgetésünket folytattuk az Élet dolgairól, mikor valaki a nyakunkra ült. Gyors Delete. És tegyünk úgy, mintha hármasban beszélgetnénk. Csakhogy egy idő után már unalmas volt a harmadik. És játszottunk vele egy kicsit. „Ki ez? Koptasd már le rólam!” Én meg erre a felkérésre oly hiheően kezdtem játszani a megbizott pótmama szerepét, hogy közben még a könnyem is csorgott a nevetéstől. Pedig én annak a másik embernek soha az életben nem leszek a pótanyja. Sokkal inkább jó barátom …

Szerencsesüti

én széttört egy szerencssütit
…
Biztos vagy benne, hogy férfi és nő között létezik barátság?

Igen, wazze, biztos vagyok. De ahhoz nagyon különleges helyzetet kell teremtenie az életnek. És két olyan ember kell hozzá, akinek kellően nagy az Egója, hogy értelmesnek tartsa magát. És ezt a fajta értelmet a másikban is észrevegye. És még az sem árt, ha van legalább két generációnyi különbség a két ember között.

És miközben kellemesen szivattuk a felesleges harmadikat, még arra is rádöbbentett, hogy irkálhatok és beszélhetek én bármit, belül már döntöttem … és még kérdéseket is „mert” feltenni. Szeretem, amikor kérdez. Mert neki meg kell válaszolnom a kérdéseit őszintén és a legjobb tudásom szerint … Ma este rossz passzban voltam … Viszont ez a kérdés már hetekkel ezelőtt egyértelműen eldőlt bennem. Minden tekintetben. És most már azt is értem, – mert meg kellett fogalmaznom, – hogy miért döntöttem úgy, ahogy. Mert merem vállalni a kockázatot … még mindig LOL És mert élvezem, hogy Szél mellett azokban a tól-ig időszakokban végre szárnyalhat az agyam. Még igy is megéri.

Tényleg szerencse, hogy ezt a beszélgetőtársat az utamba sodorta a sors. Barátságnak érzem. Az is. Nekem legalábbis. Az utóbbi hónapok mélypontjait nélküle nehezebben viseltem volna. És ez a barátság is a „nincsenek véletlenek, legfeljebb mi nem látjuk át a dolgok összefüggéseit” kategóriába tartozik ….

Ego, süti, barátság, szerencse … megvan a négy szó? Persze, hogy megvan. Mert ezekről akartam irni. Csak nem tudtam egy épkézláb cimet a posztnak kitalálni.