Egy Boszorkány féltudományos elmélkedése

Félelmetes az az intimitás, amit egyetlen kézfogásban meg lehet érezni az extraszenzoriális percepció segítségével.

Már nem kell tudatosan kinyitni a csatornákat a tenyeremben. És nem kell nyitni a másik félnél sem. Elég egy kézfogás, ami egy viccelődő bemutatkozás után történt. Nem is én éreztem meg előbb. Azt a pulzáló lüktetést a tenyeremben, kicsit olyan, mintha pulzust tapintanék. De nem az. A kézfogás során azt nem lehet így érezni. Ilyen hirtelen és erősen. És mindketten azonos ritmusban érzékeljük.

És semmi több nem kell hozzá, mint egy egyszerű kézfogás. És már érzem/érzi is az energia áramlását.

Találkoztam már életemben olyan emberekkel, akiket ‘energiavámpíroknak’ hívnak, mert olyan a viselkedésük, hogy egy idő után szinte kiszipolyozzák az embert, kicsavarják, mint a citromot. De azt a szót nem ilyen értelemben használják. Ez valódi energia átadás. És nem engem szipolyoz ki, hanem ad. Kéretlenül, számolatlanul, áradóan. Egy kézfogás után úgy érzem magam, mint aki valóban feltöltődött. Nem kell semmi más hozzá.

Legelőször egy ölelésnél éreztem meg, hogy összeolvad az auránk. Akkor kezdtem el figyelni. És tudatosan használni ezt a ‘kommunikációs’ formát.

Már akarni sem kell. Mert jön már magától. Egy olyan helyzetben, ahol nem is akartam … Sőt. Sok minden le volt tiltva bennem.

Régebben próbáltam az aura látást. Egyszer sikerült is. Újra olvasnom kellene róla … Elképzelhetőnek tartom, hogy látnám. Legalábbis az övét. És aztán talán másét is.

Csak ülünk szemben egymással a székekben és fogjuk egymás kezét. Nem nagy was ist das, ugye? Mégis sokkal bensőségesebb fizikai kontaktus, mint bármi más, amit eddig életemben tapasztaltam … No ez az, aminek borzasztóan nehéz ‘ellenállni’ … Soha senkivel nem éreztem még ezt. Még a legintimebb helyzetben sem.

Sokkal nagyobb csábítás, mint bármilyen szokvány emberi játszma …

Hogy milyen érzés? Erre sincsenek szavak. Talán inkább egy kép.
Olyan, mint egy pasztellszín zöld virág, vízcseppekel a szirmain, a semmi, a minden közepén …