Nem sokat. Csak annyit, hogy a következő egy hetet kibirjam. Nem gondoltam, hogy ennyire el fog fáradni az agyam. Aztán elmehetek másfél hét szabadságra. Mert lassan már az sem érdekel, hogy alapvetően szeretem a munkámat. Hiába már, hogy most nincs olyan sok teendő, mint eddig. Mert ami dolgom van, azt is csak fele sebességgel képes végezni az agyam. Iszonyatos rossz érzés.

Már a második hét, hogy a hétfői érzés keddre csúszik. Ez sem jó. A hétfő legyen csak hétfőn. És a múlt héten valahogy elveszett egy nap a leltáramból. A szerda. Csütörtökön többen is nehezen tudtak megggyőzni, hogy már csütörtök van és nem szerda. Én meg zavartan reklamáltam, hogy akkor hová lett a szerdám. Ki lopta el?

Hát ez van, amikor az emberből annyira kimegy a szufla, hogy reggelenként csak felkel, mint egy automata. És megy dolgozni.

Csak egy kis szuflát még nekem. Ó, basszus -szomi

Most azt gondoltam, hogy hazamegyek és lefekszem. Aztán eszembejutott, hogy nem fekhetek le egy ideig. Mert a lányom mamáját baleset érte. Műteni kell a kezét. Mert az üveg éles. És nagyon sok minden fontos dolgot el tud vágni egy kézen. Most ott ül mellette a kórházban, amig az apja nem végez a munkában és ki nem tud menni leváltani. Mert valamikor csak estefelé fogják megműteni. Áldott magyar egészségügy.

Meg kell várnom a gyereket. Mert lehet, hogy aztán meg neki lesz szüksége némi lelki segitségre.

Csak egy kis szuflát még nekem. Ó, basszus -szomi

Az biztos, hogy elevennek születtem. De most épp hullának érzem magam. Nem is egynek. Legalább kettőnek. Ó, basszus -szomi