„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem.”

Túl ritkán mondom ( vagy gondolom ) mostanában …. Most gondoltam. És a ( szerintem nem létező ) véletlen elvezetett egy fiatal lélek blogjához, aki olyan keserűségeket irt, hogy elszégyeltem magam.

Ha reálisan nézem, elfogadható az életem. (Megint ez a negativ hullám …. még attól is félek, hogy kimondjam, végre olyan emberrel élek, akivel boldog vagyok)

És még én vergődök, nyűglődök itten ….