És mennyi minden eszébe jut róla az embernek.

Húsvét vasárnap ez a vacsorám. Most készítettem. Gyerekkoromban ez elképzelhetetlen lett volna. Húsleves, pörkölt vagy rántott hús. Talán kocsonya is, ha az idő olyan volt. És természetesen az elmaradhatatlan sonka, keménytojás, kalács. Foszlós belű, kissé édes talán. De a húsvéti sonkához mindenképp az dukált.

Most meg hamisgulyást főztem. Csak. Azt is most délután. Krumpli, répa, hagyma, petrezselyem zöldje, köménymag, tarhonya. Nem is kell ebbe hús néha. Dél körül már úgyis megettem az obligát egy szelet barnakenyeremet, felvágottal, keménytojással. Azért adjuk meg a húsvéti gasztronómiának, ami megilleti. Legalább keménytojás legyen.

Szeretem a hamisgulyást. A hamisságot viszont nem. Az nem ízlik.

Valamiért a Google Chrome helyesírás ellenőrzőjének nem tetszik a hamisgulyás szó. Valamint a keménytojás sem. Aláhúzza hullámos piros vonallal. Vajon miért? Valószínűleg helytelenül írom. Nem baj. Mert a Chrome szót is aláhúzta. Ő is tévedhet.