, hogy törlöm a kommenteket … És azt hiszem, hogy egy válaszban irtam le talán a legösszeszedettebben:

Carada hozzászólása:
december 9, 2010 – 08:01

És mi lesz Veled a vihar után, …? Tudom, nagylány vagy már… De mihez kezdesz majd, amikor a feldúlt kertet, a szétszórt cserepeket, a betört ablakokat kell majd számba venni? Vagy ha jó széllel hajózol, és az óceán közepén hagy magadra? Vissza fogsz jutni a partra? Tudom, nagylány vagy már…

Lehet, hogy a Szél csak játszani akar Veled, mert nincs más, akivel így tudna pörögni, keringeni, szárnyalni… de nem ismeri a saját erejét. Mi lesz, ha összetörve hagy magadra…?

Én:
december 9, 2010 – 08:32

Mi lesz a Széllel, Carada? Épp ezen gondolkoztam 5-10 perce, mielőtt bekapcsoltam a gépet … Mi lesz, ha úgy gondolom, (mert én is megtehetem) hogy talán elég volt már a pörgés, a szárnyalás? Ne hidd, hogy teljesen védtelen vagyok. Már nem. Az voltam, talán még pár éve is (bár kizárt, mert akkor nem ülnék most itt) , amikor az épp „soros” Életet „játszottam” (nem játék volt… de most nincs rá jobb szavam … Mindig mindent teljes szivemből teszek … mindameddig értelmét látom … aztán viszont már sokszor visszavontam a szivem a „játékból…” ). És amikor visszavontam, mert a realitás és hétköznapi józaneszem soha nem hagyott teljesen cserben …. akkor bizony visszavontam. És az évtizedek alatt sorra múló kapcsolataimban ebben sajnos egyre nagyobb gyakorlatot szereztem … Legutóbb félórámba telt ezt érzelmileg igazán megtenni … Nem jók ezek a visszavonások sem, mert persze mind a csalódás következménye. Ismétlem, a csalódása KÖVEKEZMÉNYE. Nem a csalódása OKA, hogy a soros szél megunta vele a játékot …

Mert már többször megéltem, hogy én untam meg, nem a másik…. és egyre nagyobb gyakorlatom van az „itt a vége, barátom” kimondásában …

Ott volt az a mondat is a többi között: FÉLEK MAGAMTÓL … és ritkán mondok valamit ok nélkül -mosoly Bár néha a lényeget jellegtelen rövidke mondat szavai mögé rejtem …

És tiz perce (már kissé több) épp a Szelet féltettem … Mert nemcsak a Szél visz magával engem …. hanem viszont is igaz ez … egymást visszük. „mert nincs más, akivel így tudna pörögni, keringeni, szárnyalni…” …. ez viszont az Én erőmről is szól, nemcsak a Széléről … Mi van, ha valamiért a játékszernek tűnő tollcsomó egyszercsak annyit mond valamiért a Szélnek a tenger kellős közepén, (mert ez a lap is benne van a pakliban) hogy „barátom, veled is elég volt”, aztán megrázza a szélborzolta tollait és „hazarepül a saját lelke mélyére … örök otthonába … ami mindig az ővé marad minden „játékban” … és a Szél a tenger közepén „játékszer” nélkül marad …. És egy jó játékszert még a Szélnek is talán nehéz lesz egy kicsit elvesztenie …

… mert alapvetően a Szél is ember … és minden ember tud és szokott is sirni, Carada.

… Épp Szélt féltettem, amig kinn az erkélyen elszivtam a cigit … és csak aztán kapcsoltam be a gépet és olvastam el, amit irtál.

Irt valamit az a régen elment pilóta a Kishercegben a felelősségről … és az a felelősség nemcsak egy irányban érvényes … Én most épp a saját felelősségemről gondolkodtam ott kinn a cigi közben….

… Na majd az idő kiforogja -mosoly