… az őszt. Mert olyan jó volt. Életemben elöször élveztem. Kár, hogy elmúlt … Szerettem azokat az öszi éjszakákat, amikor még nyugodtan ki lehetett ülni az erkélyre cigizni és nem hajtott be a hideg levegö. Amikor még volt annyira kellemes idö, hogy ültem és néztem a csillagokat, hallgattam az éjszaka apró neszeit, távolban a kutyaugatást, a tiszta levegöben a messzi vonatok zakatolását …

Kérem vissza

Ragyogó napsütés, szinpompás kavalkád,
eltüntek mind …
Hová lettek az ösz szinei?
Miért hagyák itt ezt a bús sötétet,
mely mélybe taszitja a lelket,
verembe, ahonnan alig van szabadulás …
Nem hihetö, hogy tavasz lesz újra,
a szürke tél hideg, csontig hatol.
Hol vannak a hulló gesztenyék,
az öszi éj meleg fényü csillagai éjjel …
Eltüntek mind ….
Csillagok, most mint jégszilánk,
széthasitják az éjjelt.
Megfagy a lélek is, hideg ragyogás.
Meleget nem ad, elveszi a tüzet,
azt a kis maradékot is,
mit a nyár örökül az öszre hagyott ….