Odabújni Hozzád….. csak úgy…..
mint a kisállat egy biztonságot adó felnötthöz.
Érezni a tested melegét….
amely átsugároz ruhán, takarón, mindenen…
és felolvasztja bennem a jeget.
Belefeküdni az ölelésedbe….
a hátammal a mellkasodhoz simulni….
mint két kanál a fiókban.
Érezni a karod erejét…
hogy megvéd mindentöl, tán még magamtól is, ha kell.
Élvezni a karod puhaságát,
amint kispárnaként simul a nyakam alá…
Simogatni a kezed,
mellyel egyszerre ölelsz és kapaszkodsz,
birtokolsz és bújsz…egyre és egyre közelebb….
Mignem már úgy érzem,
hogy Te vagyok én és én vagy Te.
Mignem már elmosódnak teljesen az én-határok
és már nincs Te és én,csak Mi.
Mignem ki nem egészülök végre és megtapasztalom,
hogy milyen az egész és milyen a fél….
és milyen jó egésznek lenni a félhez képest..
és ehhez nem kell más semmi, csak az ölelésed.