Mármint bögrében. De az mostanában nincs nekem. Elhunytak az évek során. Nem szép szelíden, hanem kegyetlen, agresszív gyilkos keze által. Hirtelen felindulásból, de aljas szándékból. Vagy a földhöz, vagy a falhoz vágtam őket. Béke cserepeikre.

Reggel óta bögregyilok vágytól remeg a kezem, sóvár szemeim a polcok mélyét kutatják némi pöttyös után. Nincs. Kivégeztem már mind. Le sem írom, miért e kínzó vágy, hogy ismételten falhoz kenjek egyet. Egy szó és a folytatás alpári stilusban folytatódna. Megfogadtam, hogy ide olyan nem kerül. Mégis csak a köz sztrádájára rovom soraimat. Káromkodásra itt a konyha.

De azért kellene valami pöttyös. Mert csakis a pöttyös az igazi.