Múltkor virtuális számmisztikát játszottam egy posztban. Összeadtam néhány számot. Azok a számok nem véletlenül adódtak. Egy november közepén irott posztom sorszáma. És amiért a számokkal játszottam egy kicsit, az ez a bekezdés a posztból:

Amúgy utálom a megérzéseimet … -wudu Mert sokszor, nagyon sokszor igazuk van. Most is van egy megérzésem. Mintha valakik egy képzeletbeli többszemélyes kártyapartiba invitálnának. Napok óta. Hmmm. És elég “magas” lapokkal csalogatnak.

Elgondolkoztam ezen is. És ismét csak arra jutottam, hogy nem mennék. Valami hülye oknál fogva mindig jobban szerettem kettesben kártyázni. Sőt. Csak úgy. -mosoly

Kedvelem a pókokat. A pókhálóval sincs semmi bajom. Csak azt nem szeretem, ha olyan hálót szőnek, amibe engem akarnak becsalogatni. Köszönöm, de nem. Nem is olyan régen épp egy másik pók hálószövési taktikáját figyeltem hetekig. És még néha most is -fet

Aztán itt egy részlet egy másik bejegyzésből, ami sosem volt publikus (talán is lesz) december 18.-án:

én 01:20: csakis a tisztességes játék éri meg -szomi
ő: 01:19: ühm..de most melyik ,jobb,? kiszállni egy fura játékból vagy ,játszani, tisztességest..majd.. -atyam

én 01:18: most az sem érdekelne, ha bejönne és elolvasná. az a [valaki] ügyes. asszem, sikerült neki. … ha azt akarta, hogy kiszálljak …
ő 01:17: -mosoly
én 01:17: nem fogok az erkélyen aludni. kissé hideg van.
ő 01:15: mind1
ő 01:15: öhm..nem jó szó
ő 01:12: nem az megéri-e…sírni.. olyasmi mindíg megéri.. de talán nem kell…olyan ,komoyan, venni -atyam
én 01:10: mer olyan xép dolgokat tesz az ember xivébe egy időre … na cigi
ő 01:10: ahhh
én 01:10: gyere ki cigizni. / még igy is megéri -mosoly
ő 01:09: megéri?
ő 01:09: hmm..egy kérdés
én 01:09: aztán majd elmúlik ez …. és jönni fog a megkönnyebülés.
én 01:08: előxör fájdalom és tehetetlenség. most még.
ő 01:07: megkönnyebülés vagy tehetetlenség vaagy….
én 01:07: axxem, most adta fel a lelkem? szivem? a dolgot, tomika …
én 01:07: épp ezen gondolkoztam. amg most elmostam 5 edényt …
ő 01:05: minek sírnál amugy?

Hát igen. Végigéltem a fájdalmat, majd a tehetetlenséget. A tehetlenséget nem is olyan régen. Itt az ideje a megkönnyebbülélésnek. -mosoly

Az elmúlt időben a képzeletbeli szövevényes „kártyaparti” szaporodott még pár személlyel. Izlésemnek (erkölcsömnek?) már az eredeti felállás is kicsit sok volt. Hát még ez …

Ha az embernek nincs kedve folytatni egy kártyapartit, akkor leteszi a lapokat az asztalra, udvaiasan megköszöni a játékot és elbúcsúzik.

Szeretem, amikor Kati elköszön a cseten, az olyan aranyos. Hogy is szokta mondani? Ja igen.
– Papa …

Hát akkor, köszönöm a „játékot”. És a résztvevőknek erőt, egészséget, boldogságot és további jó szórakozást kivánok -mosoly