Az utóbbi pár napban kifejezetten felgyorsult a spontán belső lelki munkám. (Nem csoda. Rám is fért már. Mert ha nem figyelek, most is hajlamos vagyok visszacsúszni a lelki dagonyázás mocsarába.) Három teljesen új dolgot láttam meg a kedvenc csempémen. Először egy kitárt szárnyú, repülő madarat. Nem lepődtem meg rajta. Le is írtam már itt korábban, hogy hiányzik a madaram. Ha az a madár repülni kíván, hadd repüljék. Reptettem is mostanában eleget. Persze a megfelelő égbolton. Aztán megláttam a csempén egy kutyafejet. Ez jelenleg semleges érzést kelt bennem.

Majd legvégül egy félcipőt. Kifejezetten nőies, se nem túl magas, se nem túl alacsony sarokkal, talán még én is hordani tudnám. Ez a cipő önmagában nem volt informatív számomra. De aztán kirajzolódott, hol is van ez a cipőcske. Mindent összefügéseiben kell nézni. Mert ez épp a muris és röhejes, nagyorrú kisegér orrán tapos.

Micsoda gyönyörű projekció … -atyam -fet