Kis karácsonyi varázslat

Megérkezett a család a nagyszülökhöz.
A szépen díszített asztal megrakodva várta őket.
Örömmel vártam őket. Főleg a kisunokám. Odaszaladt hozzám.
Megölelt, odabújt hozzám és szomorúan nézte a szép fenyőt.
– Mi baj kincsem?
– Papa – nézett rám könnyes szemmel. – Nincs télapó, nincs jézuska, se angyalok. Tudom, hogy ti veszitek az ajándékot, meg anyuék, a fát is.
– Ohh. És ezt hol hallottad? – lányom mosolyogva kacsintott.
– Az iskolába mondták, és már láttam is.
– Hmm. – vágtam elgondolkodott arcot. – Szerintem léteznek.
Kerek szemekkel nézett rám. Hitetlenkedve.
– Akkor te buta vagy.
– Nade csillagom. – nevettem.
– Bocs papa. De nem léteznek. Láttam hogy anyu veszi az ajándékot. Mindent tudok. – mondta könnyes szemekkel.
– Akkor ha mindent tudsz. Teljesen biztos vagy benne?
– Igen!!
– Mondok neked valamit, de ez titok ám. – simogattam meg a hátát.
– Jóó! Mondd!
– Tudod a karácsony egy szép ünnep. A jézuska, a télapó hoz ajándékot. De nem kell kibontanod, de ott van a fa alatt.
– Nem értem papi. – vakarta a kis buksiját. Szembe fordult velem.
– Amikor készültök az ünnepre. Gyakran veszekszik anyu és apu, zsörtölődnek, kapkodnak. – bólint erre. – De aztán eljön a karácsony este. Leültök vagy leülünk a fa köré és mindenki boldog, mosolyog, nevetgél, ölelik egymást, te játszhatsz sokáig.
– Igen, mert ez a szeretet ünnepe. De mi köze ennek a jézuskához, meg a télapóhoz?
– Hát ez az ő ajándékuk. Nem tudod kibontani, nem is látod, de oda teszik a fa alá. A szeretet melegét, a békét, a harmóniát.
– Értem papa. Varázslat. – csillan fel a szeme. – de a többiek miért nem tudják ezt?
– Mert ez titok, kincsem. Van aki már nem is akarja látni, azt hiszik az ajándék a fontos. Azt várják, vagy hogy vége legyen az ünnepnek.
– Az ajándék fontos. – bizonygatja.
– Igen? – húzom fel a szemöldököm. – mire emlékszel jobban? Az ajándékra, amit tavaly kaptál vagy arra hogy hogy érezted magad itt?
– Hmm.. – szemét becsukja a nagy gondolkodásba, megölel. – Jó volt tavaly itt papa!
– És aki egyedül van? – kiváncsiskodik tovább.
– Emlékeik nekik is vannak és varázslatuk is. Ha figyelnek. – /Gyakran az is egyedül érzi magát aki nincs egyedül, de nem tudja megbecsülni azt aki vele van./ -gondolom magamban tovább.
– Anyu!! Elmesélek neked valamit! – szalad el.
Mosolyogva nézem a családom, a szépen feldíszített szobát. Emlékszem a régi karácsonyokra, nem az ajándékokra.
A családomra, gyerekkoromra, szüleimre, nagyszüleimre, a boldogságra, a fényekre, ízekre, illatokra.
Elönt a béke és a szeretet érzése.
Megjött a varázslat.

Kellemes szeretetteljes békés ünnepeket mindenkinek.
(Egy ölelés mindenkinek jár ezen a napon. Adjátok meg. Kérjétek. Nem kell félni, elzárkózni.)

Tommy meséje