Összességében Colette a huszadik század elejének francia irodalmában a legkiemelkedőbb (olykor a legtehetősebb) írónő lett. Regényeket, elbeszéléseket írt, folyóiratban publikált, közreműködött művei megfilmesítésében vagy színpadra vitelében, előadásokat tartott, és sokat utazott, alig akad írónő, aki korábban nagyobb megbecsülésnek örvendett volna. Ő volt az első nő, akit a Goncourt Akadémia a tagjai közé felvett (1945). 1948-1950 között 15 kötetben jelent meg műveinek összkiadása Goudeket gondozásában.

Colette műveiben igyekezett a nők sorsát igen árnyaltan, pszichológiai érzékenységgel ábrázolni. Alakjai túllépnek a konvenciókon, kritikusan viszonyulnak az egyént elnyomó kapcsolatokhoz és a házassághoz, írásaiban ledönti a női szexualitással kapcsolatos tabukat, híven ábrázolja az ösztönöket és az érzelmeket.