Épp most beszélgettem vele kb. 5 órát. És olyan volt, mintha tegnap hagytuk volna abba és valahol ott folytatjuk … Pedig utoljára két és fél éve kommunikáltunk. Igaz, akkor személyesen. Mert Európából hazamenet egy másik országba, beugrott, hogy meglátogasson. Nem magyarországi.

Hetek óta gondolkoztam már a nevén. A keresztnevét persze tudtam, meg a vezetékneve kezdőbetűjét. De akárhol keresném, ez elég sovány információ …

És ma beugrott a név. És már kerestem is iwiwen. Bejelöltem. Két perc múlva visszajelölt. És 10 percen belül már ott volt a cseten … Milyen fura is a világ már megint. Vele tudtam a legélesebben vitázni évekkel ezelőtt … sokszor hajnalig, kettesben.

Most tele van a lelkem régi emlékekkel. Jók. Olyan jók, hogy könnyes a szemem. Hülye meghatottság … Már hetek óta szerettem volna megtalálni.

Már más a kedvenc állata. Nem a csiga. Hanem a sün. De nekem egy kicsit mindig a -csiga marad. Most itt él Pesten, tanul, dolgozik. És megigérte, hogy valamelyik hétvégén leugrik. Egy jó kis bécsiszeletre krumplipürével, egy jó sörrel. Tudom, hogy el fog jönni.

Elmeséltünk egymásnak sok mindent, ami az elmúlt években történt velünk. Aztán kitöröltem a szobát. Még a traktor is szóbakerült. A nickekre is kifogástalanul emlékezett. … Örülni fogok, ha ismét találkozhatok vele.