Csipi-csóka
Mindjárt kari. Csak ma, csak itt … szabad még egy utolsót csipkelődnöm? Tudom, hogy nem illik. De nálam a csipkelődés soha nem a valódi indulatot jelentette -mosoly Akkor van a régen rossz, ha én nem csipkelődök, hanem kimérten mosolygok egy spéci, ilyen helyzetre feltartott félmosollyal … és közben kinosan udvarias vagyok …
No. Tudom, hogy sem embereket, sem helyzeteket nem tisztességes összehasonlitani. De talán egy-két zenével megtehetem. Előrebocsátva, hogy a vélemény kizárólag az én izlésemet tükrözi. Hogy lehetőleg senki ne vegye magára.
Marica grófnő. Ringó vállú csengeri violám … Már fél órája azt hallgatom. Még jó, hogy a lejátszóban loop=true. Nem kell állandóan kapcsolgatni.
Kálmán Imre. Oszvald Marika. Elsőrangú. És most jön az összehasonlitás. Inkább őket hallgatom, mint Menyhárt Jenő összes búvalbélelt életérzést közvetitő zenéjét -mosoly