Nem feküdtem ám még le rögtön. Mert az utolsó cigi közben, mint legtöbbször megint jött a „megvilágosodás” és összekapcsolódtak a dolgok, a részekből egész lett és megint jobban értettem valamit. Hogy miért épp Bernéről kellett olvasnom a Wikiben és miért épp a tranzakcióanalízisről, meg az oké-nem oké pozíciókról.

Végignéztem azt a sajnálatos beszélgetést ilyen szempontból. Honnan is indultam? Én abból, hogy én oké vagyok, te nem vagy oké. És hová jutottunk? A másik fél került az én oké vagyok, te nem vagy oké helyzetbe, nekem meg maradt az én nem vagyok oké, te oké vagy maradéka. Azért csak a maradéka, mert a másik felet sem éreztem teljesen okénak, de annyira igen, hogy ne érezzem jól magam.

Tanulság? Talán az, hogy próbáljam meg az én oké vagyok, te is oké vagy helyzetben élni az életem nagyobb részét. Mert ha magas lóról indulok, könnyen ellenem fordítják. Milyen szép dolog is a tranzakcióanalízis.

No erre jöttem rá éjjel-hajnal három magasságában, aztán fájrontot csináltam.

xy: szóval.. ha nagyon le akarom egyszerűsiteni.. Ő nyert és még ural

Ezt meg már jóval korábban megállapította valaki, aki elolvasta azt a nyomorult beszélgetést. Hát … van, akinek nem kell hozzá tranzakcióanalízis, mint megnevezett tudományos módszer -lol

De azért egyikünk elmélkedése sem maradt haszon nélkül. Mert így reggel felkészültebben nyitottam ki a gépet. És milyen jól tettem -mosoly