Csülök pörkölt. Vegyesen
Ma vasutasnap van. A gyerek apja főz. A kollégáival. Csülköt. Gondolom, pörköltnek. Mondtam is a gyereknek tegnap, hogy hozhatna egy kicsit. – „Ugyan már, anya. Tavaj sem maradt. Meg különben is … azt maguknak főzik.” Na, igen. Ez persze érthető. Főleg annak tükrében, hogy az apja már évek óta lényegében nem áll velem szóba -fet Mert hogy én tönkretettem az életét … Na Én, hogy te micsoda femme fatale vagy, wazze. Bár múltkor, amikor egy nap alatt lerongyolódott a dereka, és alig tudott mozdulni, azt a gyógyszert elfogadta, amit azonnal küldtem neki, ahogy a gyereknek telefonált. Ez is valami. Igaz, hogy aztán két dobozzal küldött vissza. Mert az egészségkártyájára ki tudta váltani. Amit persze én fogadtam el. És mondtam a gyereknek, hogy tolmácsolja az apjának a köszönetem. Mert tudom, hogy senkinek nem szeret sem tartozni, sem a lekötelezettje lenni. Mint ahogy én sem. -mosoly Világéletünkben két dudás voltunk egy csárdában. Két hülye, nyakas bak. Nálunk minden szám a 48 volt. Mert egyikünk sem volt képes egy jottányit sem engedni belőle. Naná, hogy nem működött. De hát ez már régen volt -mosoly
Szegényke … ha legalább egyszer képes lett volna valami valódi erővel és határozottsággal elérni azt, hogy 47-et, vagy 49-et mondjak. De hát nem volt képes. Viszont az is igaz, hogy a lehetősége talán meg lett volna rá. Mert 20 évig képtelen voltam becézni. Azelőtt is, azután is bárkit. Őt nem. Valamiért még a legintimebb pillanatokban is a teljes keresztnevén szólitottam. Szinte bárki becézhette. A haverok, a kollégák Pistinek szólitották. Az anyukája meg Pityunak. Tőlem nem viselte el. Igy mindig is Istvánnak szólitottam. Ő viszont Nyuszikámnak hivott …
Hát engem senki ne nevezzen nyuszinak ( -atyam -atyam Sose gondoltam volna, hogy egy vasutasnapi csülökpörkölt feletti nyálcsorgatás során jövök rá, hogy miért is szeretem én ezt a mondatot abból a filmből … és miért ragadt meg bennem ennyire … na wazze -lol )
Istenem, micsoda hülyék voltunk mindketten. Pedig a lehetőségünk meglett volna -mosoly De hát túl fiatalok voltunk. És nyakasak. És mindketten csak a szót ismertük: kompromisszum. De alkalmazni már nem tudtuk. De hát ez már régen volt.
Ay Ay Ay Cielito …
Nem baj. Majd főzök egy kis öregtarhonyát. A saját kedvemre. Önmagamnak. Úgyis rég csináltam már.
Ay Ay Ay Cielito …
Az asszony, aki álmában másvalaki volt, ébredezett. Micsoda álmok … – gondolta és félálomban kezébe vette a mellét. Teltnek és csodálatosnak érezte kezében a régen megereszkedett melleket. Hmmm … Még mindig kisgyermeki csodálkozással nézi a lelkét. Milyen sokat is számit az, hogy egy csöppet már megtanulta szeretni önmagát. Persze, nem lett egy nappal sem fiatalabb tőle. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy más az érzés, ahogy önmagához viszonyul. Nincs már mindig az a kőkemény elutasitás. Önmagával szemben. Saját női mivoltával szemben. Mostanában kezd valóban büszkének lenni arra, hogy nőnek született. Mindig ezt mondta. De vajmi kevés valós büszkeség volt a lelkében a szavak mögött.
Ay Ay Ay Cielito …
Olyan ez a zene, mintha torreádorok vonulnának be győztesen az arénába. Be. És nem ki. Befelé soha nem biztos a győzelem. De ez most mégis be. Önmagamba. Ha az ember önmagán akar győzni, akkor kizárólag igy vonulhat be -mosoly
Ay Ay Ay Cielito …
Ébredés után kiment az első cigire. Közben megszólalt a mobiltelefonja. Ki a büdös fasz ez hajnal 9 óra 15-kor? Szombaton … És ha alszok még? A Tomi szokott hivni ilyen lehetetlen időpontokban. De a legritkábban a mobilon. Nem baj, a Tomi hivhat. Legfeljebb megmondom, hogy hová tegye … csak úgy viccesen. Mert a Tomit én is hivhatom. Szinte bármikor. Ha valami komoly segitség kell. Ő az én telefonos segitségem -fet Mint ahogy én is neki -mosoly
– Gyerek! Hozd már ki azt a kibaszott telefont!!
– Anya!! -atyam -atyam -atyam – gyerek kezében a telefonnal, se köpve, se nyelve.
– Ki az?
– (Megmondja. Az ex…)
Ay Ay Ay Cielito …
Még jó, hogy ilyen torreádoros hangulatban ébredtem -lol
A telefon rövid (mivel félig alszok még, kávét sem ittam …) és úgymond üzleties. Akarok-e némi oldalreklámot … bár a telefonáló tudja, hogy viszonyulok az oldalreklámozáshoz, ezért ki is hangsúlyozza, az én oldalamnak nem kell reklám. (Ez ugyan nem igy van. Mert még jó bornak sem árt néha a cégér. Én meg épp tegnap jöttem rá, hogy az én nemesnek hitt sokéves „óborom” – a régi blogom – olyan ecetizű, hogy ihatatlan -fet ) Némi háttér- és fejlécképért cserébe. És hogy nem olyan sürgős. Mondtam, majd visszahivom, ha már partiképes az agyam. Megbeszélni azt, hogy akkor pontosan mekkora legyen a háttér, a fejléc, milyen szinvilűágú oldalhoz kell, mi legyen a képen, és mi legyen a felirat.
Az ajánlatban szerepelt, hogy a képen rajta lehet a design by me felirat. Mondtam, nix felirat. Link. Kattintható -fet
Ay Ay Ay Cielito …
Vajon miért én? -mosoly Mindegy … Már teljesen mindegy -mosoly Kissé nehéz lehetett azzal az üzleti ajánlattal felvenni azt a telefont. De ez meg végképp mindegy -mosoly
TNN – La Cucamarcha (Club Version)
gyerek: – Mi ez a faszság???? Ez valami kegyetlen -atyam
Kicsit később …
gyerek: – Mi ez a faszság??? -atyam Ez valami kegyetlen …
én: Még nem is ittam kávét -lol
gyerek: – Azért hallgatsz te ilyeneket -fet
Ay Ay Ay Cielito …
… csak hogy ne rongyoljuk szét a feltörekvő ifjúság zenei izlését -lol Ja, kérlek, nem hallgathat anyád minden nap szimfónikus metált.
Közben reggel az apja hivta telefonon, hogy vigyen már ételhordót. Most itt ülök egy lavór bizonytalanságban. Az apja felejtette el a sajátját elvinni? Vagy mégis valami csoda történt és majd nekem akar küldeni?
Egyszerűbb lesz, ha megfőzöm azt az öregtarhonyát. Az legalább biztos. Mert az a csülökpörkölt olyan, mint a kutya vacsorája. Bizonytalan. -D Úgyis régen főztem már a saját kényeztetésemre -mosoly
Ay Ay Ay Cielito …
A gyerek öltözik vasutasnapra, a bogrács alá gyújtott tűzhöz. Árnyékban 40 fokra. Öltözete lenge. Időjárásnak megfelelő. De csak annak. – Anya, nagyon hülyén néz ki ez a felső ezzel a szoknyával? -hum – Gyerekem, a kérdésedben benne volt a válasz -lol Kicsit később a mintás szoknyához már egyszinű felsővel. – Ez jó? – Igen -mosoly
Indulása előtti közös cigi az erkélyen. Gyerek még vacillál, hogy menjen-e el wc-re …
– Én már nem megyek el. -hum Leszarom. -wehe
-vihog
Ay Ay Ay Cielito …
Háromnegyed dél elmúlt. És még mindig nem ittam meg a reggeli kávém. -hum Ez az idő elbaszás még tőlem is number one teljesitmény -fet Na, kávézzunk.
Te, Én … ha megcsinálod azt a fejlécképet … ugye, nem 600 pixel szélesre csinálod? -vaa
Ne bolondozz. Bármennyi lehet, csak 600 pixel széles nem -fet
Ay Ay Ay Cielito …
Olyan ez a zene, mintha torreádorok vonulnának be győztesen az arénába. Be. És nem ki. Befelé soha nem biztos a győzelem. De ez most mégis be. Önmagamba. Ha az ember önmagát – az összes nyomorult régi beidegződését, az összes keserves kisebbrendűségi érzését – akarja legyőzni, és valami normális és méltó, valódi női életet élni, (ja és nem utolsó sorban egy kicsit boldog szeretne már néha lenni!!) akkor kizárólag igy vonulhat be -mosoly
13:43
A fülemen üvölt a zene. Még jó, hogy a telefon itt van töltőn mellettem. Az üzleti ajánlat következő felvonása.
800 pixel. És a magasság is rám van bizva. 150-től 250-ig. A szinvilága kékes-fehéres. (Bingó, Én, lottóznod kéne.) Az alap persze WordPress. A téma meg Suffusion. (Tényleg érdemes lenne azt a lottót …).
– Na és pontosan mi legyen rajta?
– Ha Én megmondom, hogy minden pontosan hogy legyen rajta, akkor Én is meg tudom csinálni! (Sajnos nincs olyan szmájlim, ami a mondatból hirtelen kibuggyanó felsőbbrendű hangnemet ki tudná fejezni -lol )
Na hát ez az, wazze. Ebben kivételesen egyetértünk -mosoly Tökéletesen meg tudná a megrendelő is csinálni -lol Talán csak a felirat csinálásban van nagyobb gyakorlatom. És persze jóval nagyobb és speciálisabb betűkészletem. Mert már régen nem vagyok jobb különösebben nála a design gyártásban.
Nem is tudom, hogy miért visszhangzik most a fejemben egy régen igen sokszor hallott mondat:
– Van egy harci feladatod, drága.
Kizárt, hogy észrevette volna, hogy a reggeli telefonban még az ominózus „drága” szót is használta -lol
– Oké. Hétfőn megkapod csatolt file-ban.
Ay Ay Ay Cielito