Most épp a Danza Kudurós korszakomat élem újra. 2011 ősze. Rengetegszer irtam be a blogba a szám címét. Azaz rengeteget hallgattam. Fontosnak tartottam. Adott nekem valamit. Vajon mit?

Don Omar Ft. Lucenzo – Danza Kuduro

Hát EZT. Nem az eredeti videót tettem ki, a tenger környéki szép nyárral, pálmákkal, kéklő vízzel, hajókkal. Hanem a film részletét. Most döbbenek rá, hogy a 2011-es Danza Kuduro korszakomban sosem láttam videón ezt a számot. Nekem elég a hang legtöbbször, hogy az agyam olyan képeket társitson hozzá, ami nekem jó. Én csak hallgattam akkor fülesen és a fejemben nem volt más, mint száguldás. Közben némi törés, zúzás is. És persze a veszély tudata. Meg a huncut mosoly a szememben. Az össekacsintás mindazzal, akik hajlandóak velem száguldani és ha kell, velem együtt szembemenni az egész világgal.

A filmet nem ismerem, sosem láttam, mint ahogy ezt a videót sem. De nekem nagyon ottvan. Nemcsak régen, hanem most is. Pedig sosem szerettem ezt a zenei stílust.

De ettől a számtól szalad a vér.