Reggel korán felkeltem, nagyon vacakul aludtam. Elintéztem, hogy a sofőr eljöjjön a papírokért. El is jött.
Aztán visszafeküdtem, mert nem nagyon ment le a dagadás és álmos is voltam. Kikapcsoltam a mobilom.
Arra ébredtem, hogy kinn csörög az a nyomorult vonalas és próbálnak hangüzenetet hagyni rajta. Amit én nem tudok lehallgatni, de mindegy.
Na akkor bekapcsoltam a mobilom, már csörgött is … Hogy valami papírokat kéne kitölteni a balesetről. Mondtam, hogy elvileg 100 százalékos táppénz járna, mert a szalagszakadás hazafelé jövet történt.

És még én voltam lebaszva, hogy engem nem lehet elérni a telefonokon …
Mondtam, hogy épp feküdtem, mert dagad a lábam és fáj és alig aludtam miatta éjszaka.
És hogy mikor hozhatják el a papírt és hogy nekik nincs állandóan két emberük, aki arra várjon, hogy majd mikor lesz itt valaki, aki beengedi őket.
Mondtam, hogy nekem sincs két ember itt a talonban, aki arra várjon, hogy még mikor mit akarnak hozni és beengedje őket.
Aztán megköszöntem a hívást és kinyomtam.