HELYES ÉS HELYTELEN

Mikor Bankei többhetes meditációs elvonulásait tartotta, Japán számos vidékéről érkeztek tanítványok, hogy résztvegyenek az eseményen. Az egyik ilyen alkalommal valakit tolvajláson értek. Az esetet azzal a kéréssel terjesztették Bankei elé, hogy a bűnöst zárják ki a közösségből. A mester nem vett tudomást az ügyről.

Később ismét rajtakapták a tanítványt, és Bankei most is mellőzte az esetet. Ez feldühítette a közösség tagjait, akik a tolvaj eltávolítását követelő beadványt szerkesztettek, és kijelentették, hogy ellenkező esetben valamennyien távoznak.

Mikor Bankei elolvasta a kérvényt, összehívta a gyülekezetet, és igy szólt:

– Ti bölcsek vagytok, testvéreim! Tudjátok, hogy mi helyes, és mi nem. Ti elmehettek máshová tanulni, ha akartok, de ez a szegény testvérünk meg sem tudja különböztetni a helyeset a helytelentől. Ki fogja megtanítani neki, ha én sem? Magamnál tartom őt, még akkor is, ha valamennyien távoztok.

A záporozó könnyek tisztára mosták a tolvaj arcát, aki többé sosem érzett vágyat a lopásra.

(101 zen történet)

Megint kaptam valami ajándékot …

Nem köszönöm meg, hogy adtad. Mert Neked volt miből adni.