egy bizonyos témában évek óta ambivalens vagyok. harcol bennem az igen a nem-mel. amikor átmenetileg győz az igen, mindig megszólal valami sziréna az agyamban, hogy
nem
NEM
NEM

és akkor mindent átírok magamban, megszűnik az ambivalencia nagyon kellemetlen érzése, ami az igen-ek periódusában mindig bennem van valahol. az az ambivalencia, ami azt súgja, hogy figyelj Varnyu, nem lesz ez igy jó. az igen neked nem használható ebben a témában. és csak akkor fogsz megnyugodni, ha mindent átállitasz a nem-re

és akkor tényleg megnyugszom. s ha valamiért eszembe jut, kézbe veszem a képzeletbeli söprűt és söpröm ki magamból, vizualizálom a dolog eltávolitását, látom, hogy tolom el magamtól a kezemmel, mindaddig, míg el nem veszik a semmiben

és akkor sokkal jobb minden. jobb a lelkem. nincs az a testetlen aggódás bennem, ami az igen-ek minden régi pillanatát megkeserítette

már sokszor gondoltam, hogy csak úgy, hátsószándék nélkül elmesélem valakinek a múltból. aki ismert. egyszer régen már fordultam hozzá. mert valamivel kapcsolatban nagyon rossz érzéseim voltak, zúgott az a bizonyos sziréna állandóan. az az ügy, amire csak többszemélyes kártyapartiként utaltam. akkor olyasmit mondott, hogy szerinte mindig jó megérzéseim voltak. már nem kérdezem meg, azt régen túlhaladta az idő

de ugyanaz a sziréna zúg. néha olyan hangos, hogy majd szétviszi a fejemet

ha a nem-állapot áll fenn, akkor néma …