– Te Emi … szerintem most kissé elvetetted a sulykot …
– Azt gondolod? Én nem. Világéletemben/tünkben volt néha gondom/gondod/gondunk az autoritással. Ennek ellenére a legtöbbször szó nélkül beálltál a sorba. És persze én is veled. Mert össze vagyunk kötve. De nekem ez a legritkább esetben tetszett … legalábbis a szó nélküli beállás … Sokszor gondoltam rólad, hogy egy birka vagy. Én viszont nem szeretem magam birkának érezni. Mégis rám kényszeritetted … a megalkuvásodat mindig jobban megszenvedtem, mint te saját magad. Az autoritást el lehet fogadni. De nem úgy, ahogy te csináltad … Úgyhogy most inkább maradj csendben.