Kaptam egy mailt … a Deresmagazin egyik szerkesztőjétől.

Kedves !

A 4. szám szerkesztésében két kérésünk lenne hozzád.
Az egyik, hogy erősitsd meg, leközölhetjük a fájdalomról nekünk irott cikkedet. Ha változtatni szeretnél rajta, azt természetesen megteheted.
A másik, hogy szeretnénk tőled verset is közölni. Melyiket ajánlod, melyiket szeretnéd nálunk közkinccsé tenni?

Lashlie

Megtisztelő számomra. Ismét. Viszont jó nagy dilemmába kerültem. A fájdalomról szóló cikkel nincs is semmi gond. Irtam is, hogy az mehet nyugodtan. De a vers … ?

Vannak verseim. Mind itt van a blogban. És a könyvben is. Olyanok is akadnak, amiket tartok (tartanék) olyan jónak, hogy felajáljam közlésre. Viszont van egy aprócska bibi azokkal a versekkel … Igaz, hogy némelyik jó és lényegében mind a BDSM-mel kapcsolatos, de az az ember volt az ihletőjük, aki már nincs az életemben.

És most azon gondolkozom, hogy akarok-e én egy elmúlt kapcsolatnak – és ezzel az exnek is – irott formában emléket állitani …

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy – akármilyen jó is némelyik vers – nem akarok. Pedig még egy féléve is a fenekemet vertem volna a földhöz örömömben egy ilyen felkérésre. De változtak az idők. Még talán két hónappal ezelőtt is igent mondtam volna rá.

De MOST … hát elég hülyén venné ki magát a dolog

Most légy bölcs … Végiglapoztam az előbb jó pár oldalt … és találtam is irásokat. De azok talán mások számára nem a BDSM-ről szólnak …

Na mindegy … megkérdeztem egy válaszban, hogy mennyi a határidő a vers választásra. Addig meg úgyis kigondolom.

És akár még irhatok is. Újat. Persze nem „parancsra”, mert úgy nem működik. De sose lehet tudni, hogy mikor jön rám az irhatnék … mikor hoz Valaki (ejnye … néha a shiftem magától működik, vagy mi a fene? pedig útálom használni ) új gondolatot … amit talán ihletnek is nevezhetek.