Ebben a blogban – ami szivemnek nagyon kedves, mert az életem utolsó három és fél évének egyrészt valós naplója, gyermekkoromtól kezdődő emlékeim raktára, valamint sok más, az élettel, a világgal kapcsolatos gondolatom gyűjtőhelye és nem utolsó sorban a WordPress-szel és a php-val kapcsolatos általam tanultaknak egyik, számomra legszebb és legbecsesebb munkája – nem lesz szó többet arról az emberről, aki az utóbbi két hétben mást sem tett, mint igyekezett a kapcsolatunk szép emlékeit bemocskolni. És ezt nem szeretném. Ide többet nem kommentelhet. És én sem fogok róla egy rossz szót sem irni. Kérem, hogy más se reagáljon rá, mert nem lesz módja válaszolni, az meg nem lenne tisztességes.

Ez a blog megmarad a saját nyugodt helyemnek, ahol leirhatom, ami az életről eszembe jut.

Van egy régi blogom, oda majd irhat, ha akar. Úgyis azt mondta, hogy azt neki telefonnal könnyebb elérni. Ott ő is ir blogot – ma is irt – és kommentelhet hozzám is ott nyugodtan.

De itt nem.