Egyszer olyan, mint a jóságos apa, ki nevel, oktat, megfedd, büntet, esetleg dicsér is /persze ritkán, és az is kétélü, mert mosolyából az sugárzik, hogy „jól van, te kis hülye” /

Máskor, ha elmerül valami tevékenységben /akár internet, akár szerelés, akár pörköltfözés/, teljes figyelmét neki szentelve, olyan, mint egy csillogó szemü kisfiú, ki szines üveggolyóval játszik elmerülten és csodálja a golyó belsö világának szines fényeit.

Ilyenkor elnézem, gyönyörködöm Benne,a lelkemben mosoly.

Aztán rájövök, hogy a kezében tartott üveggolyó szines csillámai közül egyetlen porszem vagyok …