biztos mindenki találkozott már ilyennel. ők azok, akikkel nem lehet beszélgetni. mert állandóan ömlik belőlük a szó, valószínűleg saját hang fétisük van …

ha megpróbálok egy rövid mondatot reagálni, a felénél már újra mondja a magáét, nem engedi befejezni a mondatomat és teljesen biztos vagyok benne, hogy az én nyomorult fél mondatocskám se jutott be az agyába. többször teszteltem, amikor ilyen „beszélgető”, de inkább beszélő emberrel találkoztam.

csak azt nem tudom, hogy az ilyen miért nem áll a tükör elé és kommunikál önmagával. akkor legalább nagy lenne az egyetértés közötte.

vajon mi lenne, ha egy ilyen nótórius dumáló belekerülne a BDSM-be …
hogy lehetne vele az elején megbeszélni a szeretem-nem szeretem dolgokat? hogy lehetne vele tisztázni a feltételeket? tartok tőle, hogy sehogyse.
és főleg életveszélyes lenne vele játszani. mert annyira csak önmaga érdekli, hogy képes lenne figyelni a másikra is? erősen kétlem. képes lenne észrevenni, ha valami baj van? valószínűleg nem.

aki mégis ilyen emberbe botlik partner keresés közben, az, ha jót akar magának, messziről kerülje. mert nála a safe, sane, consensual is csak önmagára vonatkozik a figyelmetlensége miatt.

a legjobb lenne a duma Marcsiknak, Marciknak beragasztani a száját vagy golyót tenni bele, persze előtte jól gúzsba kötve. és otthagyni egy-két órára, hátha muszájból elgondolkodik rajta, hogy ezt most miért kapta.

vagy énekelgetnék neki: Hush little baby. hátha ettől gyorsabban megnyugodna.

általában szeretek beszélgetni, de az egy kétszemélyes foglalkozás. elmondja, hogy ő mire gondol, én végighallgatom, majd én is elmondom. közben meg rám figyel. de az ilyenektől ezt az ember szinte soha nem kapja meg. mármint a csendes figyelmet.