Most úgy érzem magam, mint egy buta kisgyerek. Aki épp most veszitette el a kedvenc játékát. És ez olyan hülye érzés. De akkor is igy érzem magam. Pedig csak egy tárgy …

Néha rosszabb vagyok, mint egy gyerek.

Most nézegetem. És szoktatom magam a gondolathoz. Hogy más lesz. És próbálok elvonatkoztatni attól, hogy épp az előbb irták a neten, hogy csak ilyet ne … Késő. És arra gondolok, hogy négy éve is le akartak beszélni róla. És az is Toshiba Satellite volt. Örülök, hogy akkor se hagytam magam lebeszélni. Én fizetem. Megdolgoztam érte. És ha baj lenne vele, akkor is én szopnék. Minek az ember kedvét előre elvenni? Ez pont olyan, mint a virusirtók. Mindenki másra esküszik. A sajátját isteniti, a másét leszólja. És csak néhányan gondolnak arra, hogy NINCS tökéletes virusirtó. Mert akik a virusokat csinálják, több lépésben a virusirtó progikat gyártó cégek előtt állnak. A legnagyobbak is csak kullognak a virus irkálók után.

Nem szeretem, ha előre el akarják venni a kedvemet. Nem szeretem? A falra tudnék mászni tőle …