Amióta két napja egy rossz mozdulattal, kizárólag a figyelmetlenségem miatt kivégeztem az egész blogomat, életem hét évét, és a gyerekkori emlékeimet, amiről már nincs fotó, semmi nincs, csak ez a blog, azóta nincs miről irnom. Érdekes.

Mert végigjátszottam magamban, hogy mi lesz, ha nem lehet visszaállítani és tényleg elveszik minden??
Semmi. Egy ideig persze szomorú leszek. De csak ennyi. Nem fogom az agyamban visszakeresgetni a fontosabb posztok szövegét. Nem is tudnám persze. Csak a témaköröket.

Mit tennék?
Kezdenék egy újat -mosoly

Ahogy észrevettem, hogy mekkora bajt csináltam, persze azonnal írtam egy tikettet a tárhelyszolgáltatónak. És kértem egy soronkívüli teljes visszaállítást. Nemcsak a file-okra, hanem az adatbázisokra is. Pár óráig semmi nem történt. No igen. Ha az ember saját maga ront, az nem élvez elsőbbséget a javításnál a szolgáltató szerint. Valahol igazuk is van. Figyeljek jobban oda, hogy mit csinálok. Ha fontos a saját munkám a magam számára. És ne legyek balfék.

Hazjöttem és olyat csináltam, amit még soha. A phpmyadminban próbálkoztam. De először uninstallálni kellett azt a WP-t az adatbázisával együtt, amit egy figyelmetlenség miatt a fő domainre telepítettem. Azaz a blog adatbázisára/mellé, vagy a fene sem tudja … és még a táblák előtagja is ugyanaz volt … És reméltem, hogy az uninstall után a maradék táblák – ha egyáltalán megmaradnak – talán még tartalmazni fogják a blogomat ….

Megcsináltam az exportfile mentését. És imátkoztam egy kicsit. Majd kiüritettem a blog adatbázisát. És töröltem. És a programmal újratelepitettem az egész WP-t. És a phpmyadminban megcsináltam az importot. Megvan a blogom. Lemondtam a tikettet, megírtam, hogy nem kérem a segítséget, mert megoldottam magam. Ez is valami -mosoly

Tulajdonképpen az almás lepényről akartam írni. Hetek óta a Karácsonyról az almás lepény jut az eszembe. Pedig szerintem soha nem az volt olyankor. És nekem most mégis. Az az igazi, amiben vastag almás töltelék van, cukorral, fahéjjal, szép barna a teteje és meg van szurkálva villával sütés előtt. Anyám sütött néha olyat. Hát ha most olyat akarok enni, akkor vagy megsütöm magamnak, vagy nem eszek …

Közben két órája keresem a legszebb Stille Nachtot a Youtube-on … Lehetőleg németül. Mert úgy az igazi.
Az utóbbi években mindig van egy este Karácsony előtt, amikor eljön a szivembe az ünnep. Ma van az. Nekem most kezdődött a Karácsony.

Itt a Csiga. Jött pár napra pihenni. Kiszámoltam, épp ebben az évben vagyok kétszer olyan idős, mint ő. Mégis sokban megértjük egymást. Tegnap például arról beszélgettünk, hogy néha mindkettőnknek kellene egy-egy lakatlan sziget, ahová elhúzódunk a világ elől. Csak magunkban. Ilyen az, amikor két introvetrált egyetért. Persze azért netelérés kellene -mosoly
Abban is hasonlítunk, hogy mindketten várjuk a december 21-et. A leghosszabb éjszakát. Mert aztán már a tavasz felé haladunk.
Mindig eszembe jut, hogy elég volt kettőnknek egy darab papír régen, hogy meghajlítsuk a teret és létrehozzuk az időutazás lehetőségét. Persze akkor ő tele volt energia itallal.

Elmeséltem neki a baklövésemet a bloggal. Adott egy wamp szervert. Hogy meg tudjam nézni a php file-okat a gépen is. Holnap, mielőtt elmegy, el ne felejtsük, hogy megmutassa, hogy kell használni.

Közben kinn dörög és villámlik. Milyen évszak is van most?