Vajon hányszor lehet elveszteni egy élet alatt a szüzességet?

A szó biológiai értelmében persze csak egyszer. És most hagyjuk azokat a hülye libákat, akik lassan már sportot űzve plasztikai sebésszel, vagy kivel néha visszavarratják a szűzhártyájukat. Szerintem nem normálisak. Mert azzal a lelkük szüzességét nem tudják visszavarratni.

Az emlitett biológiai értelemben természetesen én is csak egyszer vesztettem el. Elvesztés? Ez is milyen hülye szó már …. Nem vesztettem. Odaadtam. Mert akartam. Igaz, hogy nekem sem a vérpecsétes lepedő, sem a foltos alsónemű nem jutott a sors „jóvoltából”. (És most kivételesen nem fogom kiteregetni, hogy miért nem -mosoly ) A lelkemben persze nekem egyenértékű dolog volt a véres folttal. Ám mégsem bántam volna, ha látom azt a pecsétet. De ha nem, hát nem. Azért annyira nem vettem tragikusan a hiányát. (Bezzeg a gyerek apja igen. Sose hitte el, hogy előtte nem voltam más férfival.)

De ha az ember lánya ügyes, és még szerencséje is van, akkor többször is el tudja „veszteni” a lelki szüzességet. Nekem legalábbis sikerült. Más férfival, más kapcsolatban, más jellegű szexuális élményekkel. Sose bántam meg.

Fehér papir, sárga szirmok

Miután lassanként elpakolt mindent, és megirta, amit akart, az asszony tegnap este elment a wc-re. Hmmm … kissé fájdalmas a pisilés. Hajlamos ugyan a felfázásra, de ez most nem az. Ennyi idő alatt nem lehet felfázni. Érzett már ilyet néha régebben hevesebb délutánok vagy esték után. Ismerős gyenge fájdalom. Még irt is párszor róla, szemérmességét szinte teljesen félretéve. De a fájdalmon – és a bitek rajzolta sorokon – kivül soha más nyoma nem volt.

Virágos fehér papir, sárga szirmok. Rajta most apró vörös csik. Vörös, mint a vér, mint egy vérvörös nyiló rózsa. Holnapra már nyoma sem lesz. De az emlékében megőrzi … Az asszony arcán mosoly. Istenem … mintha most vesztette volna el a szüzességét.