Egy bolond, önkényeskedő barna bundás tavaszi méh … ki tudja, honnan repült ide … Ki küldte?

Megoldott egy „kardinális” problémát, ami a napokban foglalkoztatott. A hasznavehetetlen szélcsengő problémáját. Úgy gondolta – hogy mi okból, nem tudom -, hogy az egyik bambuszrúd tökéletes lesz számára virágpor gyűjtő helynek. De a méh kaptárba való, nem szélcsengőbe … igy két nap idegölő zümmögés után átmenetileg leszereltük a csengőt … Hátha magába száll … és a kaptárjába.

Aztán szélcsengő vissza a balkonláda tartójára … mégiscsak olyan szépen csilingel néha …

A bolond méh meg vissza a bambuszrúdba … Virágpor gyűjtés, eszelős zümmögés …

Hát igen … rá kellett jönnöm, hogyha nem akarom az erkélyemet megosztani a jövendő méhcsaláddal … akkor vesszen a szélcsengő. Immár leszerelve örökre.

Két éve már ott volt az a csengő. Vajon miért most jött a méh? Miután megfogalmamzódott bennem a múlton merengés hiábavalósága …

Délután hazajövök a munkából, elmondok egy imát és nekiállok újrarakni a rendszert. Öt hónapos elmúlt már. Egyre szaporodnak az apró, de bosszantó hibák. Csak olvassa be a lemezt az olvasó. Ha azzal nincs gond, a többit már megcsinálom én. Nem sok program van rajta … most sem sok lesz. De most a régi megszokott programok mellé fel fog kerülni egy rendesen telepitett skype is …

Aztán majd meglátjuk -mosoly Az idő nekem nagyon jó barátom. Úgyis mindig kiforogja -mosoly

Mit is gyárt a méh? … Ja,mézet …. édeset, aranylón csillogót -mosoly