Egy Boszorkány is tudhat sírni
Béka: Az is fura, hogy a talpaid alatt kívánom tölteni az estéimet…
Boszi: Az nagyon helyes dolog.
Béka: Ha ez így megy tovább, akkor teljesen a talpaidhoz fogsz kötni a végén.
Boszi: Helyes.
Béka: Ha mindketten így gondoljuk, akkor ez így is lesz majd valamikorra?
Boszi: Én csak attól félek, hogy egy idő után meg fogod bánni. És nem akarom, hogy szomorú legyél.
Béka: Ennyire biztos vagy benne, hogy nem fogok tudni elszakadni a talpaidtól?
Boszi: Nem. Abban vagyok biztos, hogy ha TE nem akarsz elszakadni tőlem, akkor nem fogsz. Márpedig Neked kéne egy hozzád való rendes csaj, akivel le tudod élni az életed.
Béka: És ha nekem már nagyobb öröm a talpaidhoz tartozni?
Boszi: Én annak csak örülhetek
Béka: És ha én már ott tartok, hogy megkérlek rá, hogy amit elkezdtél, azt vidd is végig….teljesen nevelj a talpaidhoz?
Boszi: Miért tennéd? Féltelek. Akkor nagyon nehéz lesz más rendes csajjal összejönnöd. Én meg azt szeretném, hogy neked jó legyen az életed.
Béka: És ha nekem az a vágyam hogy Te nevelj?
Boszi: Ne ríkasd meg a Boszorkányodat, béka. Nekem is van lelkem, szivem. És bármit is mondok, vagy bármeddig is nem találkoztunk, azért valamilyen meg nem határozható módon szeretlek. És a hónapok alatt hiányoztál. De azt reméltem, hogy hátha igy találsz magadnak valami rendes szép kis csajt. Meg kellett próbálnom elengedni téged. Hogy legyen esélyed.
Béka: Így szerinted már nincs esélyem?
Boszi: Én nem vagyok jós, nem látok a jövőbe. A te érdekedben remélem, hogy van. A magam érdekében meg persze azt remélem, hogy nincs. Az önzetlenség és az önzés küzd bennem. Miattad.
Béka: Elhiszed hogy én azt választom, nevelj egy akarat nélküli talpad alá valónak?
Boszi: El…
Béka: Megteszed?
Boszi: Fogalmazzunk úgy, hogy meg akarlak tartani magamnak téged.
Béka: Bármilyen degeneráltnak is hangzik, de ezzel tartasz meg.
Boszi: Na kimegyek egy cigire. Mert nincs kedvem itt bőgni 🙂
BDSM és/vagy impotencia?
Ez olyan téma, ami eddig is agyon volt hallgatva, valószínű, hogy ezután is így lesz. Kinek kellemes, ha nyíltan felvállalja, hogy a BDSM preferálásának kialakulásában vagy fenntartásában a személyes életében milyen szerepe volt a szexualitása zavarainak? Senkinek. Kinek kellemes, ha nyilvánosan beszél a párja potencia problémáiról? Senkinek.
Sajnálatos módon van tapasztalatom a BDSM és a férfiak impotenciája, vagy legalábbis részleges potencia zavarai között. Nem egy, hanem életem során több partnerrel is. A problémák hol részlegesek és átmenetiek voltak, hol véglegesek.
‘Engem már nem izgat fel a normál szex’ – legtöbbször ez a varázsmondat, amikor felébred az emberben a gyanú, hogy a másik fél valami problémával küzd. Sokszor mondták már nekem is.
De nagyon sokszor ‘a BDSM a szex magasabb formája’ mondat is gyanúra adhatott okot.
‘A közösülés nem biztos, hogy szükséges a BDSM-hez.’ Ez a következő mondat, amikor felkapom a fejem.
Nem végeztem kutatásokat. Nem adtam körbe kérdőíveket.
Csak éltem az életem. És egymás után négy olyan kapcsolatom is volt, nem alkalmiak, hanem tartósak, ahol a partner potenciazavarral küzdött. És remélte, hogy a hiányosságokat BDSM praktikákkal tudja pótolni. Mind önzetlen volt velem és kereste az én örömem. Rendes emberek voltak.
De azt, hogy néha valaki jól megdugjon egy nőt, a saját erre való testrészével, csak ideig-óráig lehet játékokkal, praktikákkal, eszközökkel
pótolni …
De a BDSM és a hozzátartozó különféle praktikák misztifikálása és ál-magasabb szintre emelése sem fog soha egy jó szeretkezést
kiváltani…
Nem várok senkitől sem like-ot, sem egyetértést. Mert a téma olyan kényes, hogy még a neten sem találtam róla érdemi cikket.
És ismét hangsúlyozom, hogy nincsenek a kezemben kitöltött kérdőívek, nem végeztem reprezentatív vizsgálatokat. Csak éltem a személyes életemet. És levontam belőle pár tanulságot ….
hol az a kurva ház?
most megint olyan a lelkem, mintha az egész egy vérző seb lenne.
nem olyan, hanem az is.
ez az átka, ha megengedem magamnak azt a luxust, hogy kibújok a csigaházamból.
hol az a kurva ház?
vissza akarok menni
Miszlikbe
Mi a legélesebb dolog a világon?
A verbális kés. Miszlikbe lehet vele aprítani valakit.
És még nem is hagy vérnyomokat.
béka: Most már elhiszed, hogy élvezlek annyira, hogy arra nevelsz, amire szeretnél meg tudsz?
Boszorkány: Próbálom…
béka: Szerintem nem csak próbálod, hanem tudod is.
Boszorkány: Reménytelen álmodozó vagy..
béka: Olyannyira álmodozó, hogy már alig járok csajozni, inkább várom hogy a talpaidhoz köss.
Boszorkány: Te vagy hülye vagy, vagy én vagyok a hülye, vagy mégis inkább te. Juszt se foglak jobban megkedvelni, mint amennyire már igy is kedvellek 🙂
Amilyen elszánt vagy, képes leszel jobban ragaszkodni …
béka: Meg fogod oldani, hogy teljesen függő legyek a talpaidhoz?
Boszorkány: Nem én fogom megoldani … hanem TE.
béka: Addig leszek a talpaid alatt?
Boszorkány: Ha te elhatározol valamit, azt kurva nehéz a fejedből kiverni .. így értettem.
béka: Én már elhatároztam, hogy rád bízom az erekcióm teljes áthangolását csak a Te lábaidhoz, kezedhez, szádhoz. Ha akarod.
Boszorkány: Miért én, J.??? Miért nem egy Hozzád való fiatal csinos, kedves nő …. az illene hozzád …
Egyszer kicsinál ez az őrült béka … – lamentált magában a Boszorkány és megint nem tudta, hogy nevessen vagy sírjon. Minusz 15 év. A béka javára. A mesék időtlenségében csak egy szempillantásnyi különbség, de az emberek életében nagyon sok. – Hányszor kiraktam már az életemből, a Nagy Semmi túlsó partjára ragasztottam és teljesen átjárhatatlanná tettem az utat. Mégis mindig visszatalál. Jobb lett volna, ha az elején beleszeretek, a szerelem rég elmúlt volna, a béka meg mehetett volna a levesbe, mint a többiek … De ez még a forrongó fazékból is kimászik néha értem. Nooooormális? Nem. De én sem.
béka: Mert értesz hozzá hogy szolgáddá nevelj.
Boszorkány: Nem tudom, hogy mihez értek 🙁
béka: Hogyhogy nem tudod?
Anyád ne sirasson, te őrült leveli … hogy mertél te ilyet a Boszorkányodtól kérdezni?
Boszorkány: Mert nem tudom, úgy érzem.
béka: Egy készre nevelt szolga meggyőzne téged? Akivel azt teszel, amit szeretnél?
Ez a nyomorult leveli nincs híjján a dominanciának… csak jól álcázza – mérgelődött a Boszorkány. – Ha rá tudnám venni, hogy többször is elengedje ezt az ‘én vagyok a szub’ mizériát és leszorítsa a kezemet, mint akkor, amire mindketten igen jól emlékszünk és amikor vergődtem a szorításában és ez teljesen felspannolta … az csodálatos lenne. Vagy inkább csoda? Lehet. No de ne legyen Boszorkány a nevem, ha nem próbálkozom meg némi varázslással a csodák érdekében.
Neked akarom adni
béka: Miért lettek ilyen vágyaim? Sokkal durvábbakat is fogok kívánni?
Boszorkány: nem. nem engedem meg
béka: Tehát szerinted fogok…
Boszorkány: tőled minden kitelik, amilyen vagy. kénytelen leszek kordában tartani téged
béka: Tehát ezzel is nevelni irányítani fogsz.
Boszorkány: muszáj lesz. mert különben az agyamra fogsz menni. és átlagban hetente foglak elküldeni a fenébe… az meg már egy idő után tényleg röhejes
béka: Lehet, jobban járnál egy mozdulatlan, akarat nélküli szolgával. Akiből kedvedre töltekezhetsz.
Boszorkány: majd Én azt eldöntöm, hogy milyen szolgával járok jobban. tedd le azt a kurva puskát, nyuszika, mert nem jól áll a kezedben …. olyan szolga leszel, amilyet ÉN akarok, nem te fogod meghatározni a dolgokat. egyet megirgérhetek, élvezni fogod
de ha tévednék és mégsem élvezed, csak egy szavadba kerül, tudod jól. én nem vagyok erőszakos, veled ellentétben
de azt garantálom, hogy egy idő után te is le fogsz szokni az erőszakosságról. mert azt én nem szeretem. ha ÉN nem vagyok az, akkor a szolgám se lehet az
slussz
béka: Igen, Te annál profibb vagy, mert már ott tartok, hogy olyan szeretnék lenni, amit elvársz.
Boszorkány: na egy szolgától ez az alapvető minimum. hogy erre vágyjon
béka: Úgy tudod még az energiámat is elvenni, hogy én akarjam.
Boszorkány: mert az a lényeg, hogy mindketten élvezzük a dolgokat. majom
béka: De én már nem akarom megtartani a sajátomat, hanem neked akarom adni… és belegondolva ez nagyon durva.
Boszorkány: mé lenne durva
béka: Mert legutóbb is nagyon erősen éreztem a farkamon a lüktetést, ahogy fejted ki belőlem az energiát. És annyira élveztem, hogy már még erősebb lüktetésre vágyom.
Boszorkány: helyes
béka: Erre fogsz idomítani engem?
Boszorkány: ha ez neked jó, akkor erre
——————-
A Boszorkány még sosem álmodott a békával. Most megtörtént. Itt ült a kunyhójában, közel az ablakhoz. Mellette vendégek.
Egyszer csak kopogtattak. Valaki kinyitotta az ajtót. Ott állt a béka, kezében egy tálca, rajta a Boszorkány kedvence, sonkatekercs tormakrémmel. Csak letette az asztalra és már ment az ajtóhoz.
– Ezt egyenesen a Nagy Semmi másik széléről hoztad nekem? – kérdezte a Boszorkány.
-Igen – mondta a béka. – Mert szereted.
És nyitotta az ajtót, hogy megy.
– Nem maradsz itt? Már menni is akarsz? – kérdezte a Boszorkány.
– Igen.
-Miért? – a kérdés már nagyon szomorú volt, mint ahogy a válasz is.
– Mert nem kellek Neked.
A kérges szivű Boszorkánynak kicsordult a könnye …