Szex 2000 – Beszélgetés dr. Lux Elvirával

Szerzö: Kis Ervin Egon
Forrás: Internet Kalauz, 1999 június

Vajon az Internet jelent-e új veszélyeket, és milyen hatással lehetnek a szex- és pornósite-ok mindenféle nemü és korú látogatóikra? Erröl kérdeztük dr. Lux Elvira szexológust, akire – miután nem csak a Magyar Szexológiai Társaságnak (www.szexologia.hu), hanem magának a hazai szexuálpszichológiának is alapítója, úttöröje – méltán mondhatjuk: nálunk ö „a szexológus”.

Kezdjük egy talán kézenfekvönek tünö kérdéssel: tulajdonképpen mi a szexológus? Pszichológus vagy orvos?

Hivatalosan olyan nincs, hogy szexológus. Huszonöt évig oktattam szexológiát pszichológushallgatóknak a bölcsészkaron. Sokan eljártak az elöadásaimra más szakokról is, de csak a pszichológusok kaptak belöle jegyet; közülük ma talán húszan foglalkoznak a témával, azonban oktatás – ha jól tudom – már sehol sem folyik az országban.

Ön hol tanulta a szexológiát?

Hajdanán a nögyógyászati klinikán kezdtem mint pszichológus, de mivel erre nem volt korábbi példa, senki nem tudta, hogy mi is lenne a feladatom. Azt viszont valamilyen homályos, félig tudatos rögzülés következtében sejtették az orvosok, hogy Freud, a pszichológia és a szex – akár a Szentháromság – szorosan összetartozik, és gondolták: ha már van itt egy pszichológus, kezdjünk vele valamit! A nögyógyászatban elég sok szexuális probléma adódik, amivel a nögyógyászok nem tudnak foglalkozni, mert nem tanították nekik. Odaadták nekem a témát, mint Charónnak az evezöt, így aztán meg kellett tanulnom – inkább a pácienseimtöl, mint az irodalomból. Egy idöben az orvostanhallgatóknak is tartottunk szexológiai kurzusokat, de ez is abbamaradt, pedig szükség lenne rá.

A szexológia a lélekkel vagy a testtel foglalkozik?

Az ember pszichoszomatikus lény, tehát pszichéje is van, meg szómája is, a kettöt nem lehet szétválasztani: ha fáj a fejem, rossz kedvem lesz; ugyanakkor ha rossz a kedvem, hajalmosabb vagyok a fejfájásra. Az ember teste és lelke egy cég.

Milyen változásokat hozott szexuális életünkben, problémáinkban a legutóbbi évtized? Érezni-e a szabadság adta tágabb lehetöségek vagy akár az Internet hatását?

Azt hiszem, az utóbbi években nincs több szexuális probléma, mint régen volt, de több lehetöség van arra, hogy valaki orvoslást keressen. A nagy változást a második világháború utáni idöszak hozta, amikor is a nök elkezdtek dolgozni. Az emancipált nö úgy gondolja, ha dolgozik, képes fenntartani magát, akkor a szexuális kezdeményezést is átveheti; ez a bátorság vagy felszabadultság vezetett a szexuális liberalizmushoz, ha pontosabban akarok fogalmazni: a szexuális szabadossághoz. Ám ösi, filogenetikus, törzsfejlödéses programokat nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, s ezt a férfiak és a nök manapság egyformán megszenvedik. Az ember bármennyire tudatos lény, két fontos ösztön meghatározóan munkál benne: a létfenntartó és a fajfenntartó. A létfenntartó szükségletek – evés, ivás, alvás, pihenés – ki nem elégítése „halálbüntetéssel” jár, tehát az egyed, aki nem eszik, iszik, alszik, elpusztul. Míg a fajfenntartás, az utódnemzés elmulasztása nem jár az egyed elpusztulásával, ezért a természet vagy Isten – lehet válogatni, kinek mi tetszik – ezt az ösztönt egy jutalommal társította: ez az orgazmus, a nemi örömélmény.

Mielött a nök elmentek dolgozni, a létük a fajfenntartástól függött; azáltal léteztek, hogy a férfi eltartotta öket és a családot. A gyerek volt a nö társadalmi rangjának meghatározója. Ma azt mondják a nöre, hogy terhes, akkor azt mondták: áldott állapotban van; azután jött a másállapot, majd ezt a más szócskát is elrabolták, így lett állapotos, végül terhes, amiben már benne van, hogy az teher, nem jó; és napjainkban a nöknek egy igen magas százaléka veszélyeztetett terhes! Azáltal, hogy a nök fajfenntartóból létfenntartóvá váltak, a gyermek akadályozó tényezövé vált az életükben, ugyanakkor – ha nem is tudatosan, de féltudatosan – elkezdték megkövetelni a fajfenntartás élvezhetöségét. Jöttek a bonyodalmak! Itt kezdtek a nök egy kicsit – nem tudom, merjem-e mondani – maszkulinizálódni, egzisztenciálisan és szexuálisan egyaránt. A nöi szerepek átstrukturálódása nagyon sok bonyodalmat okoz a nemi életben, elbizonytalanítja a férfiakat, megnehezíti a partnerkapcsolatokat, de hatással van a gyermeknevelésre éppúgy, mint a házasságok felbomlására.

Az Internet viszont nyilvánvalóan férfidolog, hiszen – leszámítva Amerikát, ahol ebböl a szempontból is elöbbre tartanak – a felhasználók között csekély mértékben találunk nöket. Lehet, hogy a Világhálót védekezésként találtuk ki magunknak mi, férfiak, hogy ismét legyen egy saját területünk, ahol csak mi uralkodunk?

A férjemmel negyvennyolc éve vagyunk házasok, és én életemben egyetlen tányért sem vágtam még a falhoz, mert sosem voltam annyira dühös, hogy erre igényem támadt volna; de azt már többször megfogadtam, hogy baltával verem szét a komputeremet, mert nem mindig azt csinálja, amit tudtom szerint csinálnia kellene. Amikor nem tudom korrigálni a hibákat, szólok a vejemnek – akinek ez a foglalkozása -, idejön, és még jóformán be sem kapcsolta a számítógépet, az már meg is javult. Hát ezt soha a büdös életben megérteni nem fogom! Egyébként a férfiak logikai gondolkodása vitathatatlanul eröteljesebb a nökénél, sokkal jobban át tudják látni a bonyolult rendszereket, ráadásul a számítógépböl az beszél vissza, amit hallani szeretnének. Olyan világ ez, amiben otthonosan érzik magukat, és nincsenek kitéve a nök kritikus megjegyzéseinek. Önbizalom-erösítö terápia, és terápiás azért is, mert ahogy hallom, a legtöbb férfi nem csak dolgozik, hanem néha azért játszik is a gépen – mint a klasszikus történetben, a gyereknek ajándékba vett villanyvonattal -, s ezáltal felszabadítja magában a homo ludenst, és ettöl kicsit könnyedebb, lazább lesz.

No igen, és ebben a kellemes, ellazult állapotban megjelenik a számítógépen a szex, a pornó, ráadásul felturbózva, egyesítve magában mindazt, amit korábban a szexújság, a szextelefon és a video tudott nyújtani. Jelent-e ez veszélyt?

Konrad Lorenz bebizonyította, hogy mindig az elsö benyomások a legfontosabbak, ezért úgy gondolom, hogy az Internet föleg a szexuális tapasztalatokkal még nem rendelkezö fiatalok, gyerekek számára lehet veszélyes, ugyanis az ilyen módon szerzett impresszióik – föleg, ha elözmény nélküliek – imprinting erejüek lehetnek. Az imprinting mély bevésödést jelent, ami bizony nem úgy müködik, hogy „a nem kívánt rész törlendö”, azaz egy életen át meghatározó élmény marad. A legnagyobb veszélyt a nemi aktus, a nemi teljesítmény idealizált ábrázolása jelenti. A felmérések szerint a férfiak többsége egyrészt korai magömlésben szenved, másrészt szorong a nemi szerve mérete miatt. Ha valaki állandóan nem átlagemberre szabott dolgokat lát, akkor az ettöl fokozódó szorongása miatt még arra sem lesz képes, amire egyébként lenne; mert érdekes módon a férfiak a szexuális hibákat jegyzik meg. Egy kudarc döntö befolyást gyakorolhat a férfi további teljesítményére, míg ha a nö kilencszázkilencvenkilenc alkalommal nem él át orgazmust a nemi aktus során, ezredszer is úgy megy neki, hogy majd most sikerül. Mi, nök amolyan „kelj fel Johannák” vagyunk…

Hasonlóan veszélyes, ha valaki nem csak kukkol, hanem cselekszik is, ugyanis bármilyen eszközhasználat -akár nö, akár férfi esetében – torzítja, söt szinte lehetetlenné teszi a kielégülést a természetes kapcsolatban. A video megjelenése idején volt olyan páciensem, akit impotenciával kezeltem. Az illetönek fiatal, szép felesége volt, akit imádott, de teljesen képtelen volt a nemi akcióra. Hónapok múlva kiderült: szó sincs impotenciáról, hiszen amikor a felsége kiteszi a lábát otthonról, ö bekapcsolja a videót, és minden áldott nap maszturbál; tehát csak partnerkapcsolatban volt képtelen a cselekvésre, az eszközzel – amelyre rászokott, akár a kábítószerre – nem. Ugyanilyen veszélyeket látok az Internetben, a számítógépben is.

Miért van az, hogy az Interneten a leglátogatottabbak a szexoldalak, és ezen belül is azok, ahol hölgyek amatör képeken teszik közzé intim testrészeiket?

Egykori tanárom, Kardos profeszszor úr egyszer megkérdezte tölem, hogy a férfiaknak miért olyan fontos a nemiségben a vizualitás, míg a nök már az elsö csóknál lecsukják a szemüket. Akkor nem tudtam választ adni, de bogarat tett a fülembe, és elkezdtem gondolkodni. Hamarosan rájöttem, hogy a felelet nagyon egyszerü: a férfiak vizualitása a nöi nemiszerv-rendszer zártságából adódik. Azoknál a nöknél, akik még nem szültek, a nagyajkak a külsö nemi szerveket teljesen takarják, így a férfinak jól meg kellene néznie ahhoz, hogy részletes képe legyen róla. Ezzel szemben a nö a férfi nemi szervét akkor nézi meg, amikor csak akarja, hiszen elég jól látható. A férfiakban tehát ez az ösi „nem tudom, hogy mi van ott” élmény alakította ki a vizuális késztetést. Elméletemre azután a praxisom meghozta a bizonyítékot is: megkeresett egyszer egy harmincöt év körüli férfi, akitöl a felesége tizenkét évi házasság és két gyerek megszülése után el akart válni, szexuális okból. Persze – ezzel kapcsolatos tapasztalataim alapján – rögtön arra gondoltam: az asszony nyilván nem elégül ki, ez felhalmozta benne a feszültségeket, és elege van. Ám kiderült, egészen másról van szó: az a baj, hogy a férj állandóan minden féle müanyag tubusokból maga készítette müpéniszeket akar a sajátja helyett alkalmazni, és ha a feleség ezt nem hagyja neki, akkor bizonyos idö után kibírhatatlanul agresszívvé válik. Mikor a férfit megkérdeztem, miért teszi ezt – hiszen a feleségét kielégíti a szexuális életük, és a nemiszervének mérete ellen sincs kifogása -, azt válaszolta, hogy az olyan érdekes látvány, és hogy ö szeret kukkolni. A poén az – bár morbid, de igaz -, hogy a férfi született vak volt! Bebizonyosodott tehát számomra, hogy a fokozott vizualitási igény a férfiaknál filogenetikus determináció, azaz nem az egyedfejlödés során tanulják meg, hanem már a születéskor hozzák magukkal. Más kérdés, hogy ezt az igényt nem feltétlenül az Internet hivatott kielégíteni.

Akkor mit tehet egy Internet-özvegy, hogy visszahódítsa férjét a számítógéptöl?

Rendes pszichológus módján viszszakérdezek: vajon miért ült le, és maradt ott olyan sokáig a férj a számítógép elött? Azért ne hárítsunk mindent a férfiakra! Állítom, hogy egy átlagos szexuális képességü és igényü férfi, ha megfelelö a partnere, akár húszévi házasság után sem kezd el pótszerekhez folyamodni, legyen az Internet vagy bármi más. A nönek tudnia kellene, hogyan tartsa meg a férfit, mert a házasságot ugyanúgy gondozni, ápolni kell, mint a kertet – de sajnos ezt egyre kevésbé tudják, és ez is a nök önállósulásával, munkavállalásával van összefüggésben. Azt hiszem, a nöi- vagy anyaszerepet nem ártana kissé rehabilitálni. Ne akarjanak a nök olyan okosak lenni, mint a férfiak! Kár harcolni olyasmiben, amiben úgyis veszítenek, inkább tanulják meg felismerni és használni a saját értékeiket. A férfi legyen okos, a nö meg szép, és akkor minden rendben lesz -Interneten innen és túl egyaránt!

(forrás)