Egy unalmas este itthon
Nem történik semmi. Csend van. Annyi zaj csak, ahogy az ujjaim koppannak a számitógép billentyűin. Néha kimegyek, elszivok egy cigit. Lényegében nem történik más semmi. Csak peregnek a percek, az órák. Unalmas este …
A böngészőn nyitva pár fül. Ez is, az is. Gmail, a cset, Facebook. Néha a Blogol. A zenét vagy bekapcsolom, vagy elhallgattatom. Itt-ott pár szó. Egy-egy kérdés, egy-egy válasz. Unalmas este.
Szeretem ezeket a csendes és unalmas estéket. Nem történik lényegében semmi. Csak az elmúlt pár órában még cigizni sem volt „időm” kimenni -fet Még a kihúzott fogam sajgó helyéről is meg tudtam feledkezni. Valahogy nem volt időm vele foglalkozni -mosoly
És magamban mindvégig gondolkoztam. Elmúlt a nap feszültsége. Ki birtam magamból vetni a bosszúságokat. Fel tudtam készülni az esetleges holnapiakra. Ha lesz, már előre mosolyogva várom -kac És közben sok másban is döntésre jutottam. Például abban is, hogy nem szabad megalkudnom. Ha már kértem valami konkrét dolgot, adjak már időt az Úrnak. Mert ha esetleg megadja, amit kérek, ahhoz is idő kell. Jó lenne, ha most több türelmet tanúsitanék. Nem úgy, mint régen … Mert akkor túl könnyen feladtam valamit. És elindultam a kisebb ellenállás útjában … Most azt érzem, kár volt. De hát ez van. Nincs értelme azon töprengeni, hogy mi lett volna, ha … Mert nem úgy lett.
Atyavilág … mindjárt éjjel kettő … hogy szalad az idő az ilyen csendes, unalmas, semmittevős estéken -mosoly Álmos vagyok. Jóéjt mindenkinek.
Béke. -mosoly