Máshol.
Más kártyával.
Más kérdésre:
Mi kell nekem most?

A válasz: XIII. A Halál

Hát ennyit a Szignifikátor értelmezésének szükségtelenségéről. Mert azt a könyvek szerint nem kell. Mert azt az ember maga választja.
A Tarotra is érvényes, hogy a válaszok készen vannak. És legtöbbször a kérdés az érdekes. A Tarotban a Szignifikátor magát a kérdést szimbolizálja.
Éjjel kiválasztottam a kérdésnél. Most megkaptam válasznak. Tudom én ezt. Kártya nélkül is.

A Halál a múlttól való teljes elszakadást, eddigi életünk végét jelképezi, de ezt a lapot úgy is értelmezhetjük, hogy szakítanunk kell régi eszméinkkel és viselkedésmódunkkal. Utalhat arra, hogy életünkben vagy életstílusunkban hatalmas változás áll be, sőt talán egy másik „létformába” jutunk; vagy arra, hogy valamelyik kapcsolatunk hamarosan véget ér, az egyik vagy a másik fél akaratából.

A Halál kaszája az aratást szimbolizálja. A magokat már régen elvetettük, s most eljött az aratás ideje. Összegyűjtjük mindazt, amit eddig megtanultunk, s továbblépünk létünk következő (ha jól vizsgázunk, magasabb) szintjére.

Ez a kártya a halálra vonatkozik, de egyben egy új élet kezdetére is. A Halál annak az embernek a végét jelzi, aki eddig voltunk – és ez olyasmi, amitől nem kell félnünk. Most kapjuk meg eddigi erőfeszítéseinkért a „bérünket”. Áldozatunk (12. Adu) és mindazok a tapasztalatok, amelyeken átmentünk, régi életünk végéhez vezettek. Mostantól egy teljesen új életbe lépünk be, amely annyira ismeretlen számunkra, hogy még el sem tudtunk képzelni.

Bár eddig nemigen foglalkoztunk a kártyák numerológiai vonatkozásaival, most érintetünk kell ezt a témát is. A tizenhármas szám önmagában nem tekinthető szerencsének vagy szerencsétlennek. A transzformációt, az átalakulást és az újjászületést szimbolizálja; itt az átalakulás a materiális síkon zajlik, s általában pozitív következményekel jár. Egyfajta határvonalról van szó a múlt és a jövő között.

A 13 a szerencsétlenség száma a hagyomány szerint. A halál félelmet ébreszt, veszteséggel és fájdalommal jár. Ez a kártya az elmúlás szimbóluma, a gyász állapota, ugyanakkor magában foglalja az újrakezdés lehetőségét is. A halál nem egyértelműen negatív jelenség és nem feltétlenül fizikai halált fejez ki. A 13. kártya nem sorscsapás és nem katasztrófa jelképe, hanem egy békés és természetes elmúlási folyamaté. Általában egy esemény, vagy egy életperiódus befejeződése, ami gyakran hoz depressziót és kilátástalanságot. Ebben a helyzetben a halál tudomásulvétele a feladat, a gyász (a feldolgozás) által a belenyugvás. Az ember elfogadja egy-egy életszakaszának törvényszerű befejeződését, kapcsolatának megszakadását.

A görög mitológiában Hádész a halál istene az alvilág ura, nevének jelentése: „a láthatatlan, a rettenetes”. Az ismeretlen és megfoghatatlan mindig félelmet okoz, fenyegető. A tudatalatti tartalmak szintén veszélyesnek tűnnek az ember számára mindaddig, amíg elfojtja őket és nem vesz róluk tudomást. A halál sem tűnik fenyegetőnek abban az esetben, ha az ember az elmúlás törvényszerűségével számot vet és elfogadja. Hádész latin megfelelője Plútó, az asztrológiában az állandó megújulás, a születés és a halál bolygója. Életünkben valami befejeződött, hogy egy újnak adja át helyét. Az újnak még nincsenek előjelei, mert jelenleg a gyász ideje van. Hádész a visszavonhatatlanság, végérvényesség szimbóluma. Az eddigi végleg elmúlt, nem hozható vissza, ezért olyan nehéz ez az élethelyzet, mert visszafordíthatatlan. A kártya figyelmeztet bennünket arra, hogy ami szerepét betöltötte, azt engedjük el magunktól. A halál az új élet feltétele, a természet csodája; a világban mindennapos az elmúlás és a születés, ez a fejlődés és a továbbélés alapja.

Freud szerint bennünk él a tudattalan halálösztön ugyanúgy, mint az életösztön. A halálösztön a végtelen vágyakozás a mély-hosszú nyugalomra, a dolgok befejezésére és az elmúlásra. A hosszú tél előidézi a tavaszvárást, ami a tél halála; az éjszaka elmúltával jön a nappal; a törvényszerű körforgás mindenütt magában rejti a halált. A keresztény vallásban a halál a megszabadulás, a megváltás, amit a feltámadás és az örök élet követ; a hinduknál a következő inkarnáció feltétele a halál. Vagyis újjászületés nem lehetséges halál nélkül.

A lap valaminek az elmúlását jelképezi. A csontvázként ábrázolt Halál kaszájával betakarítja, ami neki jár.

A Halál lapja a legtöbb esetben természetesen nem az élet végét, hanem egy életszakasz lezárulását vagy lezárásának szükségességét jelenti. Azokat a halálokat jelzi, amit az élet folyamán kell megélni. Arra figyelmeztet, hogy búcsút kell venni attól, amihez edig ragaszkodtunk, önszántunkból el kell engednünk, még mielőtt a sors erőszakkal elvenné. A földi lét egymást követő halálok sorozata – de egyben a belőlük következő, új születések előfeltétele is. Az élet azt jelenti, hogy állandóan búcsúzunk, hiszen az út vége egy új út kezdete is egyben. A halállal valójában semmit nem veszíthetünk, éppen ezért semmihez sem kell vagy szabad ragaszkodnunk. Aki ezt megérti, annak a halál már nem az élet, hanem csupán a születés ellentétét jelenti.

Summázzuk. Mi nekem a Halál?
A nem-ragaszkodás. Nem úszom meg. Meg kell tanulni. Vagy megtanulom önszántamból, bár nehezen, vagy maga az Élet tanítja meg nekem. Csak ebből a kettőből választhatok. Franc essen bele.