Mivel fog meg? Talán legjobban a két ember közötti bensőségesség. Otthonosság … most ez a szó jutott az eszembe róla. És a bizalom. És az alárendeltség. És engedelmesség. Ami nem teher a subnak, hanem öröm. Mert a dom ott van mellette. A keze a fején, egyrészt mint a tulajdonos keze.

„Enyém ez a sub. Megsimogathatom a fejét, mint egy hűséges kutyának. Közben olvasok. Nem kell ráfigyelnem, mert tudom, hogy az enyém. Nem kell senkitől sem féltenem. Nem azért, mert talán elvenné valaki. Hanem azért, mert ő nem akar engem elhagyni. A tulajdonom, minden értelemben.”

„Örülök, hogy itt lehetek a lábainál, mellette. A keze a hajamon, néha még meg is simogat, ha kedve tartja. Biztonságban vagyok itt vele. Jó itt nekem. Nem zavar, hogy meztelen vagyok. Sőt inkább természetes. Ha akar, ad rám ruhát, ha akar, leveszi rólam. Rábizhatom magam. Mert tudom, hogy vigyáz arra, meg ne fázzak. Most épp jó idő van. Jó igy meztelenül ülni mellette lenn a földön. Odahajtom a fejem a lábához. Megtámasztja a kezét a fejemen, mintha egy támla, egy kéztartó állvány is lennék, kizárólag az ő kényelmére. Hogy olvasás közben ne kelljen tartani a kezét a szivarral. Olyan jó, hogy még ezzel is szolgálhatom. Az Uram. Mindenben. Az övé vagyok.”