A nő, aki régen írt valamit … mi is volt a címe? Ja, igen. Királynő akarna lenni … épp azon gondolkozott, hogy milyen desszertet csináljon. Tortát, mint múltkor? Vagy palacsintát? Szereti?

Miközben döntést hozott, legyen palacsinta, sok cukros kakaóval, mosolyogva gondolt arra, hogy már semmi szüksége ilyen vágyakra: Királynő akarna lenni … Hisz már régen az. Igy még azt is megengedheti magának, hogy valami édességgel kedveskedjék a férfinak.

„Milyen kedves ez a nő, gondoskodó.” A férfi élvezettel ette a palacsintát, aztán teáztak. „Hát hiába … a nők már csak ilyenek. Domina vagy se, nem tudja megtagadni önmagát. Most lesz egy kellemes estém, finom kis izgalom, aztán egy jó alvás abban a kényelmes ágyban. Én majd simogatom a hátát, már tudom, hogy élvezi, ő meg simogatni szokta a hajamat. Kis nyuszidominám. Milyen jól megtanítottam, hogy mit szeretek, mivel tud nekem egy nő élvezetet okozni.”

Beszélgetés közben lassan közelebb kerültek a székek. „Tényleg gyönyörű a kezed”. Ez mindig bejön, gondolta a férfi. Első alkalommal azon gondolkozott, hogy mivel bókoljon a nőnek. Mit lehet megdicsérni egy jócskán középkorú nőn, amit még az is elfogad, és nem lóg ki a lóláb … A kezét. És már megy is minden a szokásos úton …

Később elindulnak a hálószoba felé.
„Légy szives, vedd már ki az ágynemű tartóból azt a két rongyszőnyeget” – mosolyog udvariasan a nő – „és azt a két plédet is, hűvös már az éjszaka.”

Majd a nő kézenfogva az ágyhoz vezeti. „Feküdj le, kutyuli, simogatni akarlak.” A férfi élvezi a rafinált izgatást. Vajon mit fog ma nekem kitalálni? A nő gyengéd kezekkel levetkőzteti, kényezteti ott, ahol olyan kellemes. „A pólódat is vesd le, már bekapcsoltam a fűtést” – mosolyog rá a nő. Aztán – némi finom kézimunka után – megint kézenfogja.

„Gyere, kutyuska, játszani akarok veled”. A férfiban magasabbra hág az izgalom … Ott a rongyszőnyeg a padlón … a múltkor is olyan izgató volt. Engedelmesen leül a szőnyegre. „Csukd be a szemed, kutyuska, meglepi lesz” – szinte mosolyog a hang, meleg és csábító. Becsukja.

A nő egy bilincset vesz elő. Hosszú lánc a két fél között. Odaviszi, csókot nyom a férfi szájára. S magában huncutul somolyog. Persze, hogy már tartja is a csuklóját … „Öleld át hátulról a széket” – súgja a fülébe a nő. Majd összebilincseli a két csuklót. És elgyönyörködik a földön gubbasztó férfi látványában. Úgy ölelgeti azt a széket, mintha ez lenne a világ legszebb dolga, a kis marha, nevet magában a nő.

Aztán megigazítja a ruháját, kimegy a konyhába, elmosogat, majd visszaül a géphez. Még korán van. Éjfél. Majd kettőkor bemegy lefeküdni. Akkor ráteríti erre a majomra azt a két plédet, meg ne fázzon, mert a királynő nem szeret melegben aludni és le fogja kapcsolni a fűtést. El ne felejtse, hogy a farkát majd bele kell igazítani egy félbevágott ásványvizes üvegbe. Ne mondja már azt másnap, hogy még pisilni sem engedte …

És ha reggelig egy nyikkanást is hall, tényleg előveszi azt a korbácsot.

A gépnél ülve megírja mindezt. Átolvassa és meg van vele elégedve. Ebben nincs semmi gyűlölet.

Egy királynőnek már nincs szüksége gyűlöletre