Rosszindulat? Vagy a lelkem valami olyan valós szükséglete, amit nem hagyhatok figyelmen kivül? Mert amig nem teszek vele valamit, addig mindig lesznek alkalmak, amikor készséges birkaként odatartom a vállam újra, hogy megveregessék, mint egy hülyegyerekét. Márpedig én ezt nagyon utálom. És mégis megtörténik néha. Tehát kezdenem kell valamit vele, hogy megszűnjék. Mert tényleg nagyon unom. Mind a dolgot, mind azt, ahogy én viselkedek néha. Próbáltam azzal elintézni, hogy aki hülye, az is marad. Ideig-óráig működik is. De nem mindig. Tehát más megoldás kell.

Az első lépés: az legyek, aki vagyok.

Hát mától már az vagyok -mosoly Persze kissé nehéz még. De majd belejövök -mosoly

„- Ki vagy te?
– Természetesen én én vagyok.”

Amikor a mag termékeny talajra hullott …