Egy „titkos” blogposzt valahol
Öt napja irtam egy „titkos” posztot valahol. Olyannyira titkos, hogy potenciálisan akár ötvenezer ember olvashatná -mosoly Ezt a blogot meg körülbelül 20-30 ember látogatja? De még az is lehet, hogy túlbecsülöm.
Az Egy
Igen, Ő az EGY számomra. EGY és EGYETLEN.
Szeretem. És nem mostanában szerettem meg. Lényegében egy éve. Egy olyan periódusban – az expasim elvesztése után -, amikor azt gondoltam még, hogy a világ is összedűlt körülöttem. És még azt is gondoltam, hogy én már sose leszek senki férfi iránt képes érzelemre. Sőt … azt éreztem, hogy soha többé egy férfi sem érhet hozzám még a kisujjával sem.
Tévedtem. Nem igy lett. Bő két hónappal az ex után úgy leteritett a szerelem, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam. Megismertem azt a férfit, akit mindig is szerettem volna. És hogy nem érhet hozzám többé férfi? Hát ez sem igy lett. További két hónap múlva életem leggyönyörűbb éjszakáját töltöttem vele …
Az érzelem és a kapcsolat akármilyen lehetősége az első perctől fogva halálra itéltnek tűnt .. Nem tudom, hogy mi lesz Vele/velem/velünk … Jelenleg bárminek tudok örülni, amit Tőle kapok. Amit önszántából és a lehetőségeihez mérten tud adni. És megtanultam nem követelni. Hónapok óta igyekszem gyakorolni a valódi türelmet. Ami pedig soha nem volt kedvenc tulajdonságom … Ez is egy különleges tapasztalat számomra. Megtanultam nem kérni. Hanem várni arra, amit tud és jónak lát adni nekem. Azt nem mondom, hogy ez könnyű dolog.
Hasonlitható humorosan egy különleges macskához … Számomra kicsit Ő is egy Macska. A Macska … Nagybetűvel.
„Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót.”
(Léonor Fini)„A macska szemei ablakok, melyeken át a túlvilágra tekinthetünk.”
(ír közmondás)
Vajon miért nem ide irtam -hum Rém egyszerű. Mert ott többen olvasnak -mosoly