Két cserépbe ültettem paprika magot. Az egyikbe a lilát, a másikba a pirosat. A lilát tavaly vettem. De a pirosat már magam neveltem előző évről. A lilák kikeltek három hétre, ahogy kell. A pirosból meg csak napok múlva egy. Az is olyan félresikerült … az egyik sziklevele torz. Nem tudom, megmarad-e. Oda szoktam ülni mellé, beszélgetek hozzá és biztatom. Hogy tartson ki. Mert csak ő maradt egyedül nekem a pirosakból. Azt is mondhatnám, hogy kissé egymásra vagyunk utalva. Reménykedem. A kicsit csálén növő torz sziklevél ellenére is.

Végre meg tudott valamivel lepni a Facebook. Nem kell külön könyörgés egy oldal törléséhez. Eddig, ha törölni akartam az oldalt, akkor megkérdezte, hogy biztos ezt akarom? De tényleg? Miért nem deaktiválom inkább? És majd visszajövök, ha kedvem lesz. Csak ezután engedett a törléshez. És kérte a jelszót. És közölte, hogy az oldal 14 nap múlva törlődik. Addig bármikor meggondolhatom magam.

Most nem kellett kínlódni. Rányomtam a törlés gombra, még jelszót sem kért. És repült az oldal a semmibe.

Ülök és nézek valamit. Nemsoká éjfél. Nosztalgia? Az. Meg emlékezés.

http : //youtu.be/dysvcJ2aZK0