Egy Úrnő az éjszakában …

„- Akkor majd az lesz a dolgod, hogy engem megalázz.”
Nem. Kész vagyok. Ezt már nem lehet bírni. Muszáj nevetni …
„- Miért nevetsz?”
„- Tudod Te, hogy most mit mondtál? Észrevetted? Az lesz a dolgom, hogy … ”
Már a másik is nevetett.
„- Szubként megkaptad a feladatodat”

Egy éjszakára hatalma volt egy ember felett. Azt tehetett, amit gondolt. Átszakadhatott egy gát az erkölcseiben.

Megalázhatott valakit szavakkal, mert tudta, hogy ezzel a másiknak örömet szerez. És nem kell bűntudatot éreznie egy embertársa megalázása miatt.

Mert a hétköznapokban sokszor megteszi másokkal. Úgy, hogy akkor talán észre sem veszi. Csak az eredményét látja, a fájdalmat a másik arcán, vagy a jogos sértettséget a szavai élében.

Mennyire más ezt engedéllyel csinálni. Nincs utána napokig tartó lelkiismeretfurdalás. Hanem csak az öröm, a megelégedés van. Ha ezzel tud a másik kedvére tenni, akkor miért ne?

Csak adni akart, semmi mást.
De ez nem azt jelenti, hogy ő nem kapott.
Ő kapta a nagyobbat.
Mert előtte a másik adott.
Hatalmat a kezébe.
Hogy éljen vele belátása szerint, mindkettőjük örömére.

Egy Úrnő az éjszakában …

Szájában még sokáig ott lesz a férfi íze. Fanyar és kellemes. (‘Kisanyám, ne nyald a szád írás közben.’)

(2014.09.15.)