Fura dolgok vannak….

Ma reggel egy nekem ismeretlen számról kerestek telefonon. Pesti szám. Visszahivtam. Keresztanyám fia. Ezer éve nem beszéltünk. És nem is találkoztunk. Nyáron próbáltam a tudakozón keresztül utánakeresni a számának, de nem sikerült … Gondoltam, hogy elköltöztek. És mivel keresztanyám igen idős volt már, azt is gondoltam, hogy valószinűleg ő már évekkel ezelőtt elmehetett a Jóistenhez.

Hát nem. Csak pár napja. 88 éves volt. És ugyanott laknak, mint kisgyerekkoromban. Még a cimre is emlékeztem … Beszélgettünk Karcsival. Nem tudok elmenni a temetésre, de nagyon örültem, hogy hallottam a hangját.

Később gondolkoztam, hogy fel kéne hivni az unokabátyámat, ő is pesti, hátha eljönne és el tudna vinni Pestre kocsival. Úgyis már évek óta nem találkoztunk – kb. most lesz 3 éve és telefonon is múlt évben beszéltünk utoljára. Aztán csak nem hivtam valamiért. Ne legyek már pofátlan, hogy most épp ezért hivjam fel …

Ritkán tartottuk a személyes kapcsolatot, de amikor anyám meghalt, azonnal jött, segitett intézni a temetést, mindent. Jó humorú, nagyszájú, kedves ember. Jóskának hivják.

Aztán kb. 2 órával ezelőtt kijött a lányom és sirva mondta, hogy az iwiw fiókjában egy körüzenet várta. aJóska – mert ez volt a beceneve, született 1952-ben, meghalt január 2-án.

Élt nem egész 58 évet.

„Testvérem” – mindig igy szólitott … Pár napja kaptam egy iwiw meghivót (párszor már töröltem magam) és lényegében azért kértem, hogy újra bejelöljem. Elkéstem. Na, majd egy kicsit később „odaát”.

Jóska ….