Most csak igy egybeirkálok. Pedig nem szoktam. Fözni kéne valami teát. És front is van. Ödönke is érzi, mert a „mancsolásnál” nagyon tekergözött a Drága kezében. Frontérzékeny görény. Sose hallottam ilyenröl. Pedig az. Még jobban is, mint én .
Ja, és most csakazértse irom le, hogy mit csináltam délután alvás elött.

(Még mindig vannak dolgok, amiben egyszerre tudjuk elveszteni a „szüzességünket”. Boldog vagyok. Nátha ide, front oda, nagyon boldog. )