Olyan szörnyüek azok az esték, amikor nem vagy itthon.
De azt hiszem, hogy ezt már többször leirtam…
De megint leirom. Mert fáj a hiányod, szenvedek Nélküled, olyan vagyok,
mint egy hánykódó csónak a viharos tengeren…
Nincs a láthatáron belül semmi biztos pont, ha Te nem vagy velem, Uram.
Szeretnék a karodba bujni, érezni a tested melegét…
Fázom Nélküled, mint már annyiszor. Pedig füt a kályha.
De Nélküled nemcsak a testem hideg, hanem a lelkem is jéggé fagy…
Alig várom a reggelt, hogy jöjj és szived melegével felolvassz….