Egyszer egy este meghalt bennem valaki. És eddig nem is tudtam róla. Félelmetes érzés. Mert én azt hittem, hogy él … Hát nem. Halott volt sokáig. Időnként eljátszottam, hogy milyen lenne, ha élne. Mintha élne. Nem sikerült. Mert a valóságban halott volt …

Ma este videókat néztem, nagyrészt azokat, amiket Roby meg Magdi linkelt be. Néha én is kerestem egyet-egyet viszonzásul. Persze, hogy belefutottam egy Leonard Cohen sorozatba. És egy váltásnál egyszercsak ott volt egy filmrészlet a jobb hasábban a Youtube listában. Mert annak is egy Leonard Cohen szám a zenéje …

Láttam azt a filmet régen, egyetlenegyszer. Megvan itthon DVD-n, akkor rendeltem. Azóta sem néztem meg. Most elinditottam a Youtube-os videót … Megnéztem egyszer, kétszer, majd harmadszor is. És akkor döbbentem rá. Az a halott lény … valahogy feltámadt. Nem most, nem is tudom, mikor, de valószinűleg nem túl régen.

Az a halott most tényleg újra valóban ÉL.

Holnap megnézem újra a filmet. Kiváncsi leszek, hogy milyen érzéseket fog kelteni bennem. Mert amikor láttam, az a régi már haldoklott … Vajon az élőnek hogy fog tetszeni? Valószinűleg nagyon.