Egyszer lesz egy következő szerda is
Több, mint két éve egyszer azt mondta valaki – aki pedig nem is ismert egyikünket sem személyesen, csak kettőnk kommunikációját látta egy ideig -, hogy gyorsan szabaduljak meg tőle, mert tönkre fogok menni belé. Azt mondtam, hogy téved.
Most nézegettem valamit a Bloggeren, aminek a cime Maradékok sehonnanföldről. Soha senki nem olvasta. Egy oldal mindösszesen, évek termése az is, időnként pár sor. Abba egyszer le mertem írni az igazságot. Amit valóban érzek. Néhány mondat, nem több.
Vajon mi lenne, ha most ide bemásolnám?
Semmi. Mert nem fogom. Maradjon az én titkom.
Nem szeretnék úgy járni, mint mások. Egy idő után rájöttem, hogy lesznek veszélyei a dolognak. Úgy értem, hogy érzelmileg. Most értem el egy határra. Meg kell állnom. Fogalmazzuk át az idézetet: ha egy út már túl sok fájdalommal jár, az nem a te utad …
Vasárnap óta el se mosogattam. Ma meg szerda van. Hát most megcsináltam.
Amúgy sok mindent csináltam ma. Előkészítettem a dolgokat a következő szerdára.