A Boszorkány este befűtött a kunyhójában. Mert amúgy téli időben jégcsapok szoktak lógni még benn is a szarufán. Ne fázzon már meg az a szegény béka …

Reggel, amikor felébredt, mosolyogva nézte az alvó békát. Még az orra is be volt takarva. Csak a szeme, meg a feje búbja látszott ki a takaró alól.
Aztán maga elé nézett és még jobban mosolygott. Mert ő ugyanannyira be volt takarózva. Csak a szeme és a feje búbja volt kinn.

Na meséből nem élünk meg, gondolta magában. Gyerünk és etessük meg a sárkányokat, már éhesek. Egy kendőt teritett csak a vállára és kiment a sárkányok házához, a kosárban pár üveg sárkánygyümölcs lekvárral.

Nem fázott. Még mindig tartott benne az éjszaka melege. Amit nem a tűz csinált.